Hello!
Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de ez az év eddig nekünk nem sok jót hozott. Úgy tűnik folytatódik ez a sok szerencsétlenség. Kira cicánk hasa kezd nagyon hasonlítani Eiccáéra. Ami azt jelentheti, hogy Ő is elkapta ugyanazt a vírust, és ugyanúgy nem tudunk rajta segíteni. Ez nagyon elszomorít, de olyan beletörődötten vagyunk szomorúak. Eicca most halt meg szombaton, és igen, féltünk, hogy Kira is elkaphatta, de akkor még nem voltak ilyen jelek.
Ennél a betegségnél az erős immunrendszer csak káros, ugyanis a hibás működés által gyülemlik fel a hasüregben és a mellüregben a semmire sem jó ellenanyag.
Angélával nagyon reménykedünk, hogy csak kövérke, de nem hiszem, hogy akkor csak "sörhasa" lenne.
Igyekszünk úgy tenni, mintha semmi baja nem lenne. :(
... hisz' nincs is semmi baj...
szerda, január 28, 2009
szombat, január 24, 2009
Eiccának
Jaj te cica, remélem most már nem fáj.
Megéltél 10 hónapot, és mi Angélával csak reméljük, hogy elégedett voltál. A legnagyobb szeretetet kaptad a gazdádtól Angélától, és meg igyekeztem foglalkozni Veled. Én is szeretlek, és szerettelek Te kis Alien hangú cica :)
Soha nem fogjuk elfelejteni az értelmes nézésedet, ahogy egy macska sem tud csinálni. Éreztük, ahogy a szemünk világát lesed, amikor farkasszemet néztünk.
Sajnos az utóbbi 24 nap szomorú volt. Tudtuk, hogy menned kell hamarosan.
Szeretünk Eicca, és mindig is szeretni fogunk!
Hiányozni fogsz! :(
Angéla és Peti
Megéltél 10 hónapot, és mi Angélával csak reméljük, hogy elégedett voltál. A legnagyobb szeretetet kaptad a gazdádtól Angélától, és meg igyekeztem foglalkozni Veled. Én is szeretlek, és szerettelek Te kis Alien hangú cica :)
Soha nem fogjuk elfelejteni az értelmes nézésedet, ahogy egy macska sem tud csinálni. Éreztük, ahogy a szemünk világát lesed, amikor farkasszemet néztünk.
Sajnos az utóbbi 24 nap szomorú volt. Tudtuk, hogy menned kell hamarosan.
Szeretünk Eicca, és mindig is szeretni fogunk!
Hiányozni fogsz! :(
Angéla és Peti
hétfő, január 19, 2009
Egy kis mese az elmúlt egy hetemről
Üdvözlet!
Előző bejegyzésemben panaszkodtam eleget, most már nem fogok :D Csak leírom a tényeket, hogy mi volt. Gyenge idegzetűeknek nem ajánlom.
Szóval szombati napomról panaszkodtam, arról a bizonyos mellnyálkahártya gyulladásomról.
Hétfőn elmentem a háziorvosomhoz, aki persze szabadságon volt, és a mellette lévő orvoshoz mentem... két és fél órát vártam fulladva. Az orvos bácsi adott beutalót röntgenre, majd bizonytalanságában tüdőgondozóba is... Felírt olyan antibiotikumot, amit előtte szedtem egy hete, és ezt ki is jelentettem neki... úgy tűnik az nem érdekelte. No mindegy. Elindultunk párommal a tüdőgondozóba a szövetség utcába, de pont vége lett a rendelésnek, így másnap délutánra mentem. Két órát vártam. Az orvosnő kedves volt, a legelejétől elkezdtem, hogy volt erős megfázásom, fülgyulladásom és most ez a fulladás a jobb oldalam miatt. Leszidta a doktort, mert mi az hogy kezel még a röntgen előtt? :D
Na mentünk a röntgenre... épp csak átvilágított, amikor leállt és beszól...
- Fiam magának légmelle van, azonnal szóljon haza és hozza a kórházas cuccai. Magának kórházba kell mennie.
-Kicsit kikerekedtek a szemeim. Angéla már épp jött, hogy hozzon enni, mert aznap nem ettem még semmit. Sajnos visszaküldtem, és nem kicsit lett ideges a hír hallatán. Kedvesek voltak az ott dolgozók amíg jött a mentő. Kaptam enni is, inni is. A mentősök is rendesek voltak. Budakeszire érkeztünk estére. A Korányiba. Angélának mondtam hamarosan menjen haza, mert amit velem fognak csinálni, azt neki rossz lesz látni. Levetkőztem pizsamára, majd jött a doktorúr, hogy mehetünk.
Ja igen... volt egy röntgen, megállapította, hogy hol van a probléma majd mentünk is tovább.
Lidocain injekció az oldalamba, majd egy kis szike vágása és mehetett a 20 centis cső a mellkasomba. Aztán a fémkeretet ami tartotta a csövet bennem, odavarrták. Kicsit megszédültem, de fél perc lefekvés után - mert amúgy ültem - Jobban lettem, és kitoltak az ágyamhoz. Ja amúgy a csövet be kellett dugni, meg előtti így is jött ki egy kis levegő onnan. (Nem a tüdőmből :D ) Éreztem ahogy egy buborék oldalazva elhagyja az eredeti helyét és ment a cső felé. Később megtudtam, hogy a jobb tüdőm nem is működött, mert öklömnyire összezsugorodott.
Angélának mondtam, hogy ne nézze az oldalamat, nehogy rosszul legyen. Felmásztam az ágyra és akkor jöttek a kellemes órák. Rádugták a váákumot a mllkasomra. Ez volt az a pillanat, amikor Angi hazaindult. Később elmesélte, hogy a folyosón le kellett ülnie és elsírta magát a látványtól. Rohamos köhögés tört rám, mintha mindenemet kiszippantaná a váákum. Elkezdett tágulni a tüdőm, és azt mondták az fájdalmas. Fél órán keresztül, ami nekem 5 percnek tűnt, de mégisfél napnak... alig tudtam levegőt venni. És ha kicsit nagyobb levegőt akartam volna venni az eléggé fájdalmas volt.
A szobatársak rendesek voltak, az első nap nem tudtam megmozdulni. Kaptam én minden, szurikat, adtam is vért. Sorolhatnám még. Reggel jött a röntgen az ágyban. Majd jött az orvos, hogy nem lett jó a röntgen... meg kell igazítania a csövet. Képzelhetitek :D Majd kiderült, hogy eltömődött, és nem tágította a tüdőmet éjszaka. Ettől függetlenül nem sokat aludtam.
Megmozgatta, de semmi, jött a "kellemes" kivétel. És mondta, hogy másikat kell betenni előre.
Az a legrosszabb az egészben, hogy nekem kétszer kellett átélnem mindazt, amit másnak egyszer, meg hogy tudtam, hogy mire számítsak. Akkor mégegyszer megcsinálták fennt, azt már nem részletezem, de ömlött a vér a derekamig :D Előtte mondtam az orvosnak, hogy mehetnék-e előtte gyorsan pisilni - mert nem ment a kacsába pisilés - De lehordot, hogy miattam van még itt éjszakai ügyeletből és menne haza... hát kössz...
Aztán a másik orvosnő rendes volt és engedett utána titokban.
Rákötött a vákuumra megint, de előtte tudtam milyen lesz és kis időt is kértem, hogyigyak, meg stb :D
Most valamiért vagy egy órán keresztül erősen ökölben volt a két kezem és úgy vettem a levegőt... Elég furcsán mondjuk.
Egész nap eléggé fájt. Majd éjszaka elkezdtem tornáztatni a tüdőm, mert mondta az orvos, hogy ha nem tapad a tüdőm a helyére akkor műtét... Azt nem akartam. És időnént ahogy vettem a mély lélegzetet egy buborék távozott a csövön... kicsit paráztam, hogy a cső biztos szivárog, de az ápoló megnyugtatott. Javult a röntgen... Kedden este betették az elsőt, szerdán kivették majd betették a másodikat szerdán délelőtt. csütörtök reggel a röntgen javulást mutatott. Pénteken kivették. Az sem votl kellemes érzés, de nagyobbakat tudtam akkor már szippantani a kórházi levegőből :D
Hétfőn reggelre meg már elengedtek. Arról nem írok, hogy mennyi fájdalom csillapítót kaptam, mert nem lényeg... ahogy elnéztem másokhoz képest nekem nem kellett sok. Akár hiszitek, akár nem rohadt fáradt vagyok. Az ágy kényelmetlen volt, és ott feküdtem sokáig mozdulatlanul. horkoltak a szobatársak, alig tudtam aludni. Egyikhaz meg mindig 4-5 órányit jöttek 3-an 4-en és hallgathattam ahogy nyávog, hoyg mikor jön már a következő fájdalomcsillapító szuri...
Amikor jobban lettem már elkezdtem olvasni, Angéla hozta R. A. Salvatore Sötételf trilógia első könyvét, majd a másodikat és a harmadikat. 2-3 nap alatt majdnem 800 oldalt olvastam :D Én aki alig olvas, nekem ez jó teljesítmény. Szenvedtem is amiko elfogyott az első könyv és unatkoztam aznap este. Mp3 lejátszóm is lemerült, az is kín volt, mert este a horkolás ellen a füldugó lett volna a megoldás.
Angéla minden nap jöt és ápolgatott, megmosdatott. Nem is tudom hogyan háláljam meg neki ezt, mert nagyon-nagyon sokat jelentett ez nekem. Ráadásul nagyon bátor volt, mert sokat kellett nélkülem lennie a lakásban, amit tudok hogy nagyon rossz. Sütött nekem pogácsát, rizskókot és pizzát is csinált. Rengeteget gondoskodott rólam, és ez mindennel felér. Egy szóval KÖSZÖNÖM!!! :$
Azt hiszem, most ennyi lenne, igyekeztem nem panaszkodni, csak tárgyilagos lenni. Aki akarja majd elképzeli milyen lehetett. Meg fogadni mernék nem csak én voltam már ilyen helyzetben, csak nekem ez egyedi. Mostanában már majdnem tudok jóízűt nyújtózkodni és ásítani. Ma sikerült a hasamon is aludni picit előző előtti hét szombatja óta... isteni érzés. Csütörötök kiveszik a varratokat. Már mennék munkába nagyon, bár nem tudom a hosszútávú ülés mennyire viseli majd meg a kis beteg testem :D
Az orvos azt mondta óvatosan, de szerdán menni akarok, sajnos csütörtökön meg varratkiszedés miatt is ki kell hagynom pár órát.
A tantárgyaim Laci vette fel, de látom naygon sok fasza szabadon választható szakmai tárgyról maradtam le :( Mindegy 7 kredit....
Üdv!
Előző bejegyzésemben panaszkodtam eleget, most már nem fogok :D Csak leírom a tényeket, hogy mi volt. Gyenge idegzetűeknek nem ajánlom.
Szóval szombati napomról panaszkodtam, arról a bizonyos mellnyálkahártya gyulladásomról.
Hétfőn elmentem a háziorvosomhoz, aki persze szabadságon volt, és a mellette lévő orvoshoz mentem... két és fél órát vártam fulladva. Az orvos bácsi adott beutalót röntgenre, majd bizonytalanságában tüdőgondozóba is... Felírt olyan antibiotikumot, amit előtte szedtem egy hete, és ezt ki is jelentettem neki... úgy tűnik az nem érdekelte. No mindegy. Elindultunk párommal a tüdőgondozóba a szövetség utcába, de pont vége lett a rendelésnek, így másnap délutánra mentem. Két órát vártam. Az orvosnő kedves volt, a legelejétől elkezdtem, hogy volt erős megfázásom, fülgyulladásom és most ez a fulladás a jobb oldalam miatt. Leszidta a doktort, mert mi az hogy kezel még a röntgen előtt? :D
Na mentünk a röntgenre... épp csak átvilágított, amikor leállt és beszól...
- Fiam magának légmelle van, azonnal szóljon haza és hozza a kórházas cuccai. Magának kórházba kell mennie.
-Kicsit kikerekedtek a szemeim. Angéla már épp jött, hogy hozzon enni, mert aznap nem ettem még semmit. Sajnos visszaküldtem, és nem kicsit lett ideges a hír hallatán. Kedvesek voltak az ott dolgozók amíg jött a mentő. Kaptam enni is, inni is. A mentősök is rendesek voltak. Budakeszire érkeztünk estére. A Korányiba. Angélának mondtam hamarosan menjen haza, mert amit velem fognak csinálni, azt neki rossz lesz látni. Levetkőztem pizsamára, majd jött a doktorúr, hogy mehetünk.
Ja igen... volt egy röntgen, megállapította, hogy hol van a probléma majd mentünk is tovább.
Lidocain injekció az oldalamba, majd egy kis szike vágása és mehetett a 20 centis cső a mellkasomba. Aztán a fémkeretet ami tartotta a csövet bennem, odavarrták. Kicsit megszédültem, de fél perc lefekvés után - mert amúgy ültem - Jobban lettem, és kitoltak az ágyamhoz. Ja amúgy a csövet be kellett dugni, meg előtti így is jött ki egy kis levegő onnan. (Nem a tüdőmből :D ) Éreztem ahogy egy buborék oldalazva elhagyja az eredeti helyét és ment a cső felé. Később megtudtam, hogy a jobb tüdőm nem is működött, mert öklömnyire összezsugorodott.
Angélának mondtam, hogy ne nézze az oldalamat, nehogy rosszul legyen. Felmásztam az ágyra és akkor jöttek a kellemes órák. Rádugták a váákumot a mllkasomra. Ez volt az a pillanat, amikor Angi hazaindult. Később elmesélte, hogy a folyosón le kellett ülnie és elsírta magát a látványtól. Rohamos köhögés tört rám, mintha mindenemet kiszippantaná a váákum. Elkezdett tágulni a tüdőm, és azt mondták az fájdalmas. Fél órán keresztül, ami nekem 5 percnek tűnt, de mégisfél napnak... alig tudtam levegőt venni. És ha kicsit nagyobb levegőt akartam volna venni az eléggé fájdalmas volt.
A szobatársak rendesek voltak, az első nap nem tudtam megmozdulni. Kaptam én minden, szurikat, adtam is vért. Sorolhatnám még. Reggel jött a röntgen az ágyban. Majd jött az orvos, hogy nem lett jó a röntgen... meg kell igazítania a csövet. Képzelhetitek :D Majd kiderült, hogy eltömődött, és nem tágította a tüdőmet éjszaka. Ettől függetlenül nem sokat aludtam.
Megmozgatta, de semmi, jött a "kellemes" kivétel. És mondta, hogy másikat kell betenni előre.
Az a legrosszabb az egészben, hogy nekem kétszer kellett átélnem mindazt, amit másnak egyszer, meg hogy tudtam, hogy mire számítsak. Akkor mégegyszer megcsinálták fennt, azt már nem részletezem, de ömlött a vér a derekamig :D Előtte mondtam az orvosnak, hogy mehetnék-e előtte gyorsan pisilni - mert nem ment a kacsába pisilés - De lehordot, hogy miattam van még itt éjszakai ügyeletből és menne haza... hát kössz...
Aztán a másik orvosnő rendes volt és engedett utána titokban.
Rákötött a vákuumra megint, de előtte tudtam milyen lesz és kis időt is kértem, hogyigyak, meg stb :D
Most valamiért vagy egy órán keresztül erősen ökölben volt a két kezem és úgy vettem a levegőt... Elég furcsán mondjuk.
Egész nap eléggé fájt. Majd éjszaka elkezdtem tornáztatni a tüdőm, mert mondta az orvos, hogy ha nem tapad a tüdőm a helyére akkor műtét... Azt nem akartam. És időnént ahogy vettem a mély lélegzetet egy buborék távozott a csövön... kicsit paráztam, hogy a cső biztos szivárog, de az ápoló megnyugtatott. Javult a röntgen... Kedden este betették az elsőt, szerdán kivették majd betették a másodikat szerdán délelőtt. csütörtök reggel a röntgen javulást mutatott. Pénteken kivették. Az sem votl kellemes érzés, de nagyobbakat tudtam akkor már szippantani a kórházi levegőből :D
Hétfőn reggelre meg már elengedtek. Arról nem írok, hogy mennyi fájdalom csillapítót kaptam, mert nem lényeg... ahogy elnéztem másokhoz képest nekem nem kellett sok. Akár hiszitek, akár nem rohadt fáradt vagyok. Az ágy kényelmetlen volt, és ott feküdtem sokáig mozdulatlanul. horkoltak a szobatársak, alig tudtam aludni. Egyikhaz meg mindig 4-5 órányit jöttek 3-an 4-en és hallgathattam ahogy nyávog, hoyg mikor jön már a következő fájdalomcsillapító szuri...
Amikor jobban lettem már elkezdtem olvasni, Angéla hozta R. A. Salvatore Sötételf trilógia első könyvét, majd a másodikat és a harmadikat. 2-3 nap alatt majdnem 800 oldalt olvastam :D Én aki alig olvas, nekem ez jó teljesítmény. Szenvedtem is amiko elfogyott az első könyv és unatkoztam aznap este. Mp3 lejátszóm is lemerült, az is kín volt, mert este a horkolás ellen a füldugó lett volna a megoldás.
Angéla minden nap jöt és ápolgatott, megmosdatott. Nem is tudom hogyan háláljam meg neki ezt, mert nagyon-nagyon sokat jelentett ez nekem. Ráadásul nagyon bátor volt, mert sokat kellett nélkülem lennie a lakásban, amit tudok hogy nagyon rossz. Sütött nekem pogácsát, rizskókot és pizzát is csinált. Rengeteget gondoskodott rólam, és ez mindennel felér. Egy szóval KÖSZÖNÖM!!! :$
Azt hiszem, most ennyi lenne, igyekeztem nem panaszkodni, csak tárgyilagos lenni. Aki akarja majd elképzeli milyen lehetett. Meg fogadni mernék nem csak én voltam már ilyen helyzetben, csak nekem ez egyedi. Mostanában már majdnem tudok jóízűt nyújtózkodni és ásítani. Ma sikerült a hasamon is aludni picit előző előtti hét szombatja óta... isteni érzés. Csütörötök kiveszik a varratokat. Már mennék munkába nagyon, bár nem tudom a hosszútávú ülés mennyire viseli majd meg a kis beteg testem :D
Az orvos azt mondta óvatosan, de szerdán menni akarok, sajnos csütörtökön meg varratkiszedés miatt is ki kell hagynom pár órát.
A tantárgyaim Laci vette fel, de látom naygon sok fasza szabadon választható szakmai tárgyról maradtam le :( Mindegy 7 kredit....
Üdv!
vasárnap, január 11, 2009
A megpróbáltatások nem érnek véget
Sziasztok!
Lehet lassan átírom a blog nevét panaszládára :D
Eicca cica még mindig él, lassan közeledik a halála felé, de nagyon látszik rajta, hogy küzd. Nagyon aranyos és ragaszkodó.Közben le lett víve Tiszaföldvárra, hogy ott legyen majd eltemetve, de ott most mintha erőteljesebben küzdene. Ma már állítólag evett kicsit többet, és nyavíkol, hogy vegyék fel és foglalkozzanak vele. A másik cica, Kira jól van, csak aggódunk érte, hogy Ő is elkapta, de csak nem.
No, miért is panaszkodok? Szombaton arra ébredtem, hogy rohadtul fáj a mellkasom... Előtte semmi bajom nem volt. Elmentünk a sűrgősségi ellátásra, mert ugye nem volt munkanap. Mire odaértünk én azt hittem meghalok, 10 perc séta és siettünk, de így kapkodnom kellett a levegőt... ami persze rohadtul fáj :S
Az orvos azt mondta mell nyálkahártya gyulladás... semmi komoly, de feküdjek és igyak sokat. Hétfőn mehetek háziorvoshoz, aki beutal röntgenre...
Csak jó lett volna ezt most kihagyni, mert dolgozni szeretnék, kell a pénz. És határidős projektem van, amit szerdáig kéne megcsinálnom :S
Szóval erről lenne szó... baxa meg de úgy igazán. Nem volt még elég gondunk, most Kedvesem ápolgat ami nagyon jól esik :) Csak hát neki is megvannak a bajai.
Kb ennyi, mi mást írhatnék még? Nincs egy izgalmas életem :)
Lehet lassan átírom a blog nevét panaszládára :D
Eicca cica még mindig él, lassan közeledik a halála felé, de nagyon látszik rajta, hogy küzd. Nagyon aranyos és ragaszkodó.Közben le lett víve Tiszaföldvárra, hogy ott legyen majd eltemetve, de ott most mintha erőteljesebben küzdene. Ma már állítólag evett kicsit többet, és nyavíkol, hogy vegyék fel és foglalkozzanak vele. A másik cica, Kira jól van, csak aggódunk érte, hogy Ő is elkapta, de csak nem.
No, miért is panaszkodok? Szombaton arra ébredtem, hogy rohadtul fáj a mellkasom... Előtte semmi bajom nem volt. Elmentünk a sűrgősségi ellátásra, mert ugye nem volt munkanap. Mire odaértünk én azt hittem meghalok, 10 perc séta és siettünk, de így kapkodnom kellett a levegőt... ami persze rohadtul fáj :S
Az orvos azt mondta mell nyálkahártya gyulladás... semmi komoly, de feküdjek és igyak sokat. Hétfőn mehetek háziorvoshoz, aki beutal röntgenre...
Csak jó lett volna ezt most kihagyni, mert dolgozni szeretnék, kell a pénz. És határidős projektem van, amit szerdáig kéne megcsinálnom :S
Szóval erről lenne szó... baxa meg de úgy igazán. Nem volt még elég gondunk, most Kedvesem ápolgat ami nagyon jól esik :) Csak hát neki is megvannak a bajai.
Kb ennyi, mi mást írhatnék még? Nincs egy izgalmas életem :)
kedd, január 06, 2009
Jól kezdődik az évem
Sírni jöttem, ez a blog erre jó.
Rettenetesen rossz kedvem van. Ilyen azt hiszem évek óta nem volt. Rettenetes látni, ahogy szenved Eicca cicánk. Ráadásul látom, ahogy ettől szenved Angéla. Tegnapi nap is nagy részt sírással telt. A tanulás nem nagyon megy. Holnap kilenckor pedig az az Archi III vizsga nem vár meg. Sajnos át is álltunk teljesen, és rendszeresen fél háromkor kelek :S Délután :S
Olyan erősen húzza össze bennem a szívemet a fájdalom, ahogy tudatosul, hogy az így is szegényesen otthonos lakásunkból el fog távozni Eicca. Aki élettel töltötte meg a lakást. A tudat, hogy Anginak Ő a mindene, és el fog pusztulni. Minden macska 1-5% eséllyel kaphatja el ezt a vírust, ami súlyosbodhat... és hasnyálkahártya gyulladást okoz. Azt hittük bélférges, sőt az állatorvos is azt hitte. De az injekció után sem javult. Durva pénzek kifizetése után pesten megtudtuk a kegyetlen igazságot. Eicca gyógyíthatatlan, és valószínűleg holnap el kell altatnunk. Kell... de undorító ez a szó. Nem kell, de szegénynek olyan fájdalmai lehetnek :(
Soha nem azért féltem, hogy én meghalok, azért ha a körülöttem lévők mennek el... Eicca már rég nem volt olyan aktív, és volt aki mondta, hogy el fog pusztulni, de ez a lehetőség számunkra teljesen kizártnak tűnt, hisz annyira szeretjük... és mégis... ez a tény senkit és semmit nem érdekel.
Kaptam egy kommentet az előző posztomra, hogy ilyenkor sem érint meg Isten? Hát nem, Isten nélkül is tudok szeretni, és nincs szükségem rá, hogy a templomban az öreg nénik rikácsolását hallgassam, akik a haláluk közeledtével befostak és hírtelen nagy keresztények lettek. Nem azt mondom, hogy rosszul teszik. Kell egy "társ" a magányban... és ha nincs más hát kitalálunk magunknak egy képzeletbeli barátot... mindegy, hagyjuk, nem akarok viszályokat kelteni.
Megpróbálok tanulni... de hogy hogy fog menni... mikor tudom... hogy áááhh mindegy :'(
Rettenetesen rossz kedvem van. Ilyen azt hiszem évek óta nem volt. Rettenetes látni, ahogy szenved Eicca cicánk. Ráadásul látom, ahogy ettől szenved Angéla. Tegnapi nap is nagy részt sírással telt. A tanulás nem nagyon megy. Holnap kilenckor pedig az az Archi III vizsga nem vár meg. Sajnos át is álltunk teljesen, és rendszeresen fél háromkor kelek :S Délután :S
Olyan erősen húzza össze bennem a szívemet a fájdalom, ahogy tudatosul, hogy az így is szegényesen otthonos lakásunkból el fog távozni Eicca. Aki élettel töltötte meg a lakást. A tudat, hogy Anginak Ő a mindene, és el fog pusztulni. Minden macska 1-5% eséllyel kaphatja el ezt a vírust, ami súlyosbodhat... és hasnyálkahártya gyulladást okoz. Azt hittük bélférges, sőt az állatorvos is azt hitte. De az injekció után sem javult. Durva pénzek kifizetése után pesten megtudtuk a kegyetlen igazságot. Eicca gyógyíthatatlan, és valószínűleg holnap el kell altatnunk. Kell... de undorító ez a szó. Nem kell, de szegénynek olyan fájdalmai lehetnek :(
Soha nem azért féltem, hogy én meghalok, azért ha a körülöttem lévők mennek el... Eicca már rég nem volt olyan aktív, és volt aki mondta, hogy el fog pusztulni, de ez a lehetőség számunkra teljesen kizártnak tűnt, hisz annyira szeretjük... és mégis... ez a tény senkit és semmit nem érdekel.
Kaptam egy kommentet az előző posztomra, hogy ilyenkor sem érint meg Isten? Hát nem, Isten nélkül is tudok szeretni, és nincs szükségem rá, hogy a templomban az öreg nénik rikácsolását hallgassam, akik a haláluk közeledtével befostak és hírtelen nagy keresztények lettek. Nem azt mondom, hogy rosszul teszik. Kell egy "társ" a magányban... és ha nincs más hát kitalálunk magunknak egy képzeletbeli barátot... mindegy, hagyjuk, nem akarok viszályokat kelteni.
Megpróbálok tanulni... de hogy hogy fog menni... mikor tudom... hogy áááhh mindegy :'(
vasárnap, január 04, 2009
Kegyetlen az élet :(
Sziasztok!
Közhelyeket tudok csak irkálni most. Kegyetlen az élet. Anginak a mindene Eicca, a fekete cicánk. De szegényke már hetek óta alig eszik, és felpuffadt a hasa mostanra nagyon. Volt Tiszaföldváron állatorvosnál a másik cicával együtt, Kirával. Azt mondta az orvos, hogy mindkettő bélférges. Kira mostanra meg is gyógyult, mindig ment a hasa, de jó étvágya volt. Eicca viszont nagyon rosszul van, így Angi ma elvitte egy sűrgősségi ambulanciára. Ott az orvos megmondta, hogy Eicca egy vírusos fertőzést kapott... már lehet, hogy fél éve valamikor, és eddig lappangott. Semmit nem tudnak tenni érte. Gyógyíthatatlan. Azt hiszem volt annak 15-20 éve, hogy én így sírjak egy állat miatt. De nem tagadhatom, hogy szeretem azt a kis mocskot, akármilyen szemét is volt, ha lelopta az asztalról a kaját... éhes volt. :(
Nem tudjuk mennyi van neki hátra... nem is akarok ebbe belegondolni.
Amúgy a szilveszter nagyon jó volt, de ezt már lehet hogy írtam... mit tudom én.
Közhelyeket tudok csak irkálni most. Kegyetlen az élet. Anginak a mindene Eicca, a fekete cicánk. De szegényke már hetek óta alig eszik, és felpuffadt a hasa mostanra nagyon. Volt Tiszaföldváron állatorvosnál a másik cicával együtt, Kirával. Azt mondta az orvos, hogy mindkettő bélférges. Kira mostanra meg is gyógyult, mindig ment a hasa, de jó étvágya volt. Eicca viszont nagyon rosszul van, így Angi ma elvitte egy sűrgősségi ambulanciára. Ott az orvos megmondta, hogy Eicca egy vírusos fertőzést kapott... már lehet, hogy fél éve valamikor, és eddig lappangott. Semmit nem tudnak tenni érte. Gyógyíthatatlan. Azt hiszem volt annak 15-20 éve, hogy én így sírjak egy állat miatt. De nem tagadhatom, hogy szeretem azt a kis mocskot, akármilyen szemét is volt, ha lelopta az asztalról a kaját... éhes volt. :(
Nem tudjuk mennyi van neki hátra... nem is akarok ebbe belegondolni.
Amúgy a szilveszter nagyon jó volt, de ezt már lehet hogy írtam... mit tudom én.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)