Hy!
Négy nap telt el a versem megírása óta, ami nem kavart nagy port... Nem is gondoltam, hogy bármit is kavarhatna :D A cím nem az én találmányom, hanem egy csetes srác írta és megtetszett. Na hol is kezdjem?
Na 21-én este megérkeztem Tiszaújvárosba. 3 órás út helyett kicsit több lett, mert az M3-ason balesetezni kellett valakiknek ... Így álltam a buszon két órát. Aztán meg másfelet ültem. Legközelebb vonatozás lesz.. inkább átszállok :)
Babette anyukája nagyon kedves, pár perc után kérdezte, hogy tegeződhetnénk-e... ezen meglepődtem... de Babette 2 percig nem tudott megszólalni. aztán csak azt kérdezgette, hoyg hogy csinálom, hogy mindenki szeret? :) Apuja is rendes, bár ő az a szótlanabb ember, ahogy az öccse is :)
Este lementünk egy szórakozóhelyre... hát mit mondjak? A barátai ugyanolyan csodabogarak, mint az én barátaim, szóval nem volt problémám úgy érzem a társaságban.
Aztán hazaértünk éjfél körül, és néztünk valami filmet... de már nem tudom mit. Talán a Pokoli lányt? Fúúú nem tudom.
Másnap 4-től éjfélig szerepjátékoztunk. Én teljesen kezdő vagyok, és fingom sem volt egy csomó dologról. Tolvaj félelf volt a karakterem, és az egy nagy nehezen végigjátszott kalandban kétszer lettem kiütve. Először a gladiátor, mert pampogtam, aztán meg, egyik harcban rossz helyen voltam, így csak a jóindulat miatt nem haltam meg. Érdekes volt, de azért fura is. Érezhető volt, hogy Babette érdekessé próbálja tenni a játékot. De a többieknek nem annyira ment a beleélés. Én is igyekeztem.
Aztán hazamentünk, és megint néztünk valami animét :)
Nem is gondoltam volna gyerekek, de azt hiszem... szerelmes vagyok :$ és ez nagy szó. Szeretem Babettem ez biztos :) De hogy mennyire erősen, és pontosan mit is érzek azt nem tudom. Nehéz is volt az elválás, meg filóztunk rajta, hogy maradhatnék még, vagy hogy oldhatnánk meg hogy lássuk egymást még tovább. De nem sikerült sehogy sem... főleg most jobb is itthon lennem, mert olyan nyuszi helyetti torok Gyuszit kaptam megint... pont olyant mint egy hónapja. Fáj a nyelés, és be van duzzadva az a lógós izé a torkomban :S
Húsvéti locsolkodást telejsen kihagytam... nem is hiányzik... hiába aranyos népi szokás...
Most azon gondolkodom, hogy kéne filmet nézni, csak nem sok oylan van ami érdekelne is nagyon :( Jobb lenne az én Egyetlenemmel öszebújva azt az animét nézni aminek nem jut eszembe a címe és kétrészes és a Mátrix írói abból sokat koppintottak. Na most azt megnézném Babette-al ^^
Nos, én megyek tovább, ez csak egy kis élmény beszámoló volt, ahogy ez szokott lenni. Hmmm még annyit, hogy MOST boldog vagyok :) És nagyon megjegyeztem, hogy ezt az állapotot meg kell becsülni :) Ugyanúgy, ahoyg megbecsültem minden pillanatot amikor Babette magától megölelt.. amikor megcsókolt, amikor a szemembe nézett amikor azt mondta, hogy szeret, és Nála ez nagyon nagy szó, mert nem az az ember aki dobálózik ezzel a szóval...
Boldog Nyuszit nektek!
hétfő, március 24, 2008
csütörtök, március 20, 2008
a hiány kövezte jó irány
a hiány kövezte jó irány
földszagú, nyitott ajtón kopog
a bőrszagú bakancsom
kékes sóhajok járnak körül
a fémtestű harangon
én álmodom az éjszakáról
mikor kongott miattunk,
új óra köszönt vigyorogva
ránk, és mi csak vigadtunk
most újra
földszagú, nyitott ajtón kopog
a bőrszagú bakancsom,
utamat a hiány kövezte,
jó irányt a galambom
mutatta...
földszagú, nyitott ajtón kopog
a bőrszagú bakancsom
kékes sóhajok járnak körül
a fémtestű harangon
én álmodom az éjszakáról
mikor kongott miattunk,
új óra köszönt vigyorogva
ránk, és mi csak vigadtunk
most újra
földszagú, nyitott ajtón kopog
a bőrszagú bakancsom,
utamat a hiány kövezte,
jó irányt a galambom
mutatta...
Alsónémedi; 2008. 03.20
kedd, március 18, 2008
Egy kis panaszkodás... nem olvasásra szánva, csak megírásra
Megjegyzés: Aki utálja a panaszkodós posztokat hagyja ki!
Hello!
A helyzet a következő: főiskolás vagyok... sajnos megint kevés órával, és van hogy nem is járok be hétfőn meg kedden se, pedig lenne órám. Pénteken se megyek be, merte eleve nincs órám. De tapasztalataim szerint lényegtelen is, hogy mennyire járok be suliba... ha olyanjuk van a kedves családom baszogat. Oké... gáz, hogy délben kelek elég sűrűn. De akármit mondok pillanatok alatt visszavezetik arra, hogy én nem dolgozom, nem csinálok semmit... arra, hogy egy szar vagyok.
Nos... hiába mesélem el, hogy jó lett a vizsgám eredménye, mindig azt a választ kapom, hogy még jó.. annyi időd van tanulni... vagy, ha nem sikerül... akkor jön a fejmosás, hogy ha bukni fogok bármiből is akkor keressek magamnak szállást máshol.
A mostani problémám a kedves húgom és a tiszteletreméltó bátyám. Olyan faszságokért tudnak baszogatni... Húgom már az emeleten külön kis konyhát üzemel, meg lett csinálva a padlás rész. Van hűtője... tejszínhab... bármikor kapucsínózhat fenn és rakhat rá tejszínhabot. De most lent itta, és épp meghallottam, hogy milyen jó lenne, ha lenne tejszínhab, csak hát a Petike (ha így szólítanak az kb nekem olyan mint másnak a dögölj meg, vagy a kurva anyád, esetleg elég zavaró tud lenni a minek élsz te szarházi jelző is) úgyis belefújná az összeset a szájába. Most kérdezem én... nem olyan mindegy neki, hogy én a kapucsínóhoz használok el egy adag tejszínhabot, vagy külön-külön? Akkora feszültség tud bennem lenni, és baszogatnak minden rezdülés nélkül, ugyanis én az a fajta vagyok aki magában tartja és gyűjti... csak egyszer ez ki fog törni. Remélem jó messze leszek tőlük akkor.
Alsónémedi Hírmondó ünnepi számához kaptunk egy kérdőívet. Már 15-e előtt ott hevert az asztalon a konyhában. Mondom anyunak ki fogja kitölteni? Mondja, hogy senki, ki vinné be a "Tanácsházára"? (Aztán felvilágosítottam, hogy 89- rég volt) nos én kitöltöttem, a saját véleményem szerint. Egyszer csak bátyám kezébe került és kérdőre vont, hogy mi az, hogy Tervezem-e a lakhelyváltást, és hogy Budapestre mennék... nos mondtam neki, hogy én töltöttem ki, az én véleményem szerint... A reakció? Anyu, a húgom és a bátyám ott volt, meg én. A bátyám elküld kb a picsába, hogy miért én töltöm ki? Megszólalt húgom is... (mindig kap a lehetőségen ha engem lehet szidni), hogy engem némedi úgysem érdekel minek töltöttem ki? Hát basszák meg... senki nem jár a "Tanácsháza" környékén, húgom munkanélküli lett otthagyta a munkáját... mert megunta... időnként megunja, kíváncsi vagyok mit hisz magáról... egy érettségivel meg egy levelező tanfolyamon szerzett bolti üzletvezető papírral... Nemrég még Angliába készült barátjával... már ott lenne a helye... (Csak hát ebből sem lesz semmi, pedig apu megmondta neki hogy nem hiszi, hogy ki fog menni, akkor apu fejét jól leharapta) Bátyókám, meg elvolt azzal, hogy csesszen le mert kitöltöttem... pedig neki nincs ideje megnézni a South Parkot sem (20 perc és imádja). Rendben Ő tényleg dolgozik mint egy vadbarom, de engem ne hasonlítsanak hozzá... Ugyanis nem szeretnék gyanús lenni a szüleimnek és az ismerőseimnek... úgy értem 27 éves, és nővel nem látták még... oké hogy dolgozik, van pénze, jövőt tervez, némedin telek, meg ház... Ja meg marad paraszt, pedig az agyával többre vihette volna, mert jobb tanuló volt nálam. Lényegtelen, én főiskolára járok, még sokáig sajnos. Nyártól munka kellene, de olyan amivel akár Pesten tölthetném az időmet... Nagyon szeretnék önellátó lenni végre, Legyen annyi pénzem, hogy az angol tanfolyamot és az angol nyelvvizsgát megcsinálhassam, dolgozzak, és mellette a lakbért fizethessem, és mellette annyi tejszínhabot tölthessek a számba amennyit akarok (remélem érthető a hangnem és a püffögés érezhető).
Azt is tudom... hogy ha én elmegyek itthonról... a szobám onnantól nem az enyém... hogy nem lesz helyem soha többé itthon. Hogy nem várnak vissza, mert hát a tékozló fiú elment, ne jöjjön vissza.
Mi emberek olyan hülyék vagyunk... ha az embernek nincs testvére az a baj. akkor megvan a lehetősége, hogy a szülők jobban ragaszkodnak az egyke utódhoz, és nem engedik élni. Ha több testvér van? Tapasztalatom, hogy akkor a szülők szeretete megoszlik. De nem mondta senki, hogy egyenlően. Kíváncsi lennék, hogy pszichológiai teszteknél, a szervezetem mennyire reagálna úgy az anya, vagy az apa szóra, mint másoknál, akik szeretik az anyjukat és kölcsönös is. Testvérek... jó látni, amikor a testvérek barátok, egymást segítik, amikor jóakaróan elmondják, szerintük mit kéne máshogy csinálni, vagy miért nem sikerült valami az életben.
Tudom, tele vagyok hibákkal, ez tény. A legnagyobb hibám, hogy nem vagyok kicsit sem hasonló a testvéreimhez. Valójában én örököltem a legtöbbet anyutól... alkatot is sajnos ... Rohadt gebeséget, ami nem annyira befolyásolható kajálással... és a viselkedés, a temperamentum egy részét is. Anyu... ugyanolyan lusta mint én, csak apu mellett az évek során "megtanulta", hogy a megbecsülése nő a munkának látszó időtöltés növelésével...
Inkább maradjunk az én hibáimnál... bár ahogy anyut jellemeztem, magam is jellemeztem. A különbség az hogy én a munkát elkezdeni nehezen tudom. Aztán minél hamarabb túl akarok lenni rajta, így csinálom. De ez a paraszti munka nekem nem fekszik, csak nem értik meg. Igen... kapom a megjegyzéseket, mert hogy elpestiesedtem... ne mondja már nekem senki, hogy amikor látom, hogy könnyebb nekem tetsző munkával, az agyam használatával akár kereshetek jobban... én majd a paraszti munkát szeretni fogom? Lehet Pestet utálni... apám azt teszi, anyám is, bátyám is és a húgom is... pedig Westendben dolgozott. Sok pesti emberrel találkozhatott. Nem az embereket szeretem, de jó, hogy Pesten van nyüzsgés... és ha nem kérek a tömegből, akkor mehetek Margit-szigetre, Népligetbe, Városligetbe... sőt mivel nem vidéken vagyunk, ahol mindig van munka, akkor lehet kirándulni hétvégén. Tudom, érzem én mit lehet szeretni a faluban. De ha egyszer nem érdekel engem ez a falusi élet? Amikor pletykálnak rólam, pedig azt sem tudják ki vagyok? Amikor az első kérdés, hogy hogy nézek ki? Miért enm azt kérdezi, hogy járok-e kocsmába naponta? Hogy drogozom-e, hogy tanulok-e? Ja igen... falun még mindig nem a legnagyobb megbecsülést jelenti, ha valaki felsőoktatási intézménybe jár... Időpocsékolásnak tartják, nekik a munka az csak kétkezi lehet. És ezt nem viselem.
Sokszor belémköt valami hasonló gondolkozású ember, és azt hiszi neki van igaza, amikor még vitatkozásra sem méltatom. Tisztelem azt aki tud dolgozni, a kezével... én is tudok, de nem akarok. nem vagyok felsőbbrendű, nem is értem miért fizetik meg jobban az irodai munkásokat, vagy inkább rosszabbul a fizikai munkásokat... Talán azért mert ezeket a dolgokat az irodai munkások határozhatják meg? Mert ők értenek hozzá? A Szociológia könyvben elolvastam a bevezetőt... és egy nagyon egyszerű tény szúrt szemet. amire sokan nem is gondolnak. És ez az, hogy mindig, mindig lesznek gazdagabbak és szegényebbek. Az hogy ki hova kerül, nagyon sok dolog befolyásolja. Az élet nem igazságos, és valószínűleg nem elég az ha az ember tud dolgozni. A környezet, az ismeretség, a saját jelleme, mások felé mutatott kedvessége barátságossága is számít.
Be kéne fejezni, ez már rég nem panaszkodás... bár a gyomrom összeszorult. Szarnak érzem magam, szarnak tartanak a családomon belül. Az hogy pár éve máshogy is nézek ki, az csak plusz támadási lehetőség nekik.
A kitartásomat próbára teszem... de még ezen a féléven kívül 3 van... és reményeim szerint az utolsó kettőben már nem innen kell bejárnom, és nem anyutól kell kérjek a bérletre pénzt... Sőt semmire sem szeretnék pénzt kérni tőle...
Annyira tudom, hogy nekem soha nem hiányzott a hon... úgy értem itthon. Soha nem hiányzott a bátyám, húgom, anyum, apum... annyira tudom, hogy ha én elszabadulok és függetlenedek, akkor ritkán fognak látni... és azt is érzem.... ha véletlen nem élek majd jól külön, és néha jövök... akkor azt a szememre fogják hányni és még ritkábban szánom rá magam, hogy "haza" látogassak.
Szép jövőkép ugye? Igen... mondják, hogy az idővel változnak majd a viszonyok a szülők és a gyerek közt... ott van féltesóm... 35 éves körül van... felsége van, Pesthez közel egy telke, faházban élnek, de elvannak. A hülye a Hit gyülekezetébe jár... és oda nyomj a munkája 10%-át és papol a Bibliáról. Apám szemében látom, hogy amikor a téma feljön... és beszélgetnek (tagadják hogy vita lenne, pedig lángol a szemük) akkor apám néz rám.. és kérdezi a szemével, hogy te is látod, hogy milyen faszságokat beszél? Na a féltesómhoz hasonlítottak, amióta az eszemet tudom. De én pont hogy nem vagyok olyan...
Babette szerint azzal mutatom ki, hogy szeretem a szüleim, hogy érdekel engem az hogy nem bíznak bennem... jó, hogy idegesít... hülyének néznek.
Bizonyításvágy... a kapcsolatom azért marad majd fenn velük... hogy röhöghessek majd rajtuk, hogy nem hittétek, de megcsináltam... Ez az a kép, ami éltet. Igen a szüleimhez kötött kép ez. De ahogy semmibe vesznek... ad erőt, hogy csináljam tovább. Nem köszönöm meg nekik... csak az anyagi támogatást... azt visszafizetni megpróbálom majd... de a nulla lelki támogatást... azt visszakapják... Látom ahogy fogcsikorgatva ápolták az öregeket... és néha a "bajszuk alatt" mormogták, hogy azért csinálják, hogy nekünk példát mutassanak, hogy ezt ők is megkapják majd... no én annyiszor fogok segíteni bármelyiküknek is lefürdeni... gyógyszert beszedni... beszélgetni, hogy ne érezzék magukat feleslegesnek... ahányszor anyu vagy apu megölelt... ahányszor kimutatták, hogy szeretnek, hogy bíznak bennem. Azt hiszem, nem sokat kell törődnöm az öregkorukban velük...
Nagyon sokat gondolkozom azon, hogy mi is ez bennem? Nagy hülyeségnek hangzik, de bosszúvágy. Bizonyítás vágy... pedig kik ők nekem? Csak vér szerinti rokonaim. De akik szidnak.. azoknak akarunk bizonyítani nem? És röhögni a képükbe, hogy nem volt igazad.
Kinek nem esne szarul, amikor a saját apja kijelenti hogy szégyelli? Amikor tudom, hogy az élni nem tudom bátyámat tartja élete "művének" hisz' jaj de jó a legjobb fiam...a húgom... meg látszik dolgozik, mindig segít... igaz nincs csak egy érettségije... de majd mindig lehet boltban pultos... megkaphatja a kicsit több mint minimálbért... Nem is baj... hiszen szép lány, én mondom a saját bátyja... kifoghat pénzes pasit... csak az a pasi viselje el majd a természetét. És végül itt vagyok én... apuci második fia... aki miért nem lány lett? Hisz' egy fiú egy lány... milyen jó? No sebaj... megörökli majd a bátyja ruháit... meg az összes dolgait... nem kell rá sokat költeni... csak az a baj, hogy most főiskolára jár és nem hiszem el, hogy befejezi, meg hogy megéri... úgy néz ki hogy nem tanul, csak a gép előtt ül... Nem számítottam rá, hogy 23 éves és még pénzelni kell...
Ezek lehetnek a gondolatai apunak... És még csak a felszínt karcolgattam.
Nos ennek a posztnak egy célja volt... hogy kiírjam magamból azt ami már ezerszer bennem volt... és már párszor kiírtam magamból... de így nyugszom is... és megismerem jobban magam. Aki elolvasta, annak gratulálok :) Egyértelműen a saját szemszögemből írtam mindent... a húgom valójában sokat mondogatja, hogy nézzek magamba... és érzem is mire céloz. Gyerekek az a bajom, hogy későn kelek, későn fekszem... és amikor egész nap itthon vagyok a gép előtt ülök... és nem a konyhában várom, hogy valami kibaszott unalmas munkát varrjanak rám. A szobámban üléskor meg, ha benyit anyu azt látja hogy játszok... De a játék az nem tudom hogy lehet assembly kódolás? Esetleg a pdf-eket bújom... Tény, sokat csetelek... sok filmet nézek meg. Tény... kevesebbet dolgozom, mint amire lehetőségem lenne. Dolgozom az ügyön... tanulom a szakmám, hogy olyan munkát találjak, ami fizet és végre eltűnhetek innen.
Azt hiszem ennyi elég is egy időre. Nem kérek kommenteket :) Tanácsok? Hmmm lehet más jobban látja mi történik velem... de nem vagyok benne biztos hogy jól átlátja az egész helyzetet. Rátok bízom, de nem várom el senkitől a tanácsokat. Változtatni nehezen tudok.. mert ez is egy nagy hibám... A megoldás az egyszerűen munka lenne suli mellett. De ha nem elmenős munkám lenne, hanem itthon ülős... akkor is baszogatnának, mert hogy én csak ülök... Soha nem leszek megértve. Mert amit én majd termelek az nem lesz kézzel fogható. Azt hiszem bele kéne törődnöm, és leszarnom, hogy én vagyok a szégyellt fiú.
Hello!
A helyzet a következő: főiskolás vagyok... sajnos megint kevés órával, és van hogy nem is járok be hétfőn meg kedden se, pedig lenne órám. Pénteken se megyek be, merte eleve nincs órám. De tapasztalataim szerint lényegtelen is, hogy mennyire járok be suliba... ha olyanjuk van a kedves családom baszogat. Oké... gáz, hogy délben kelek elég sűrűn. De akármit mondok pillanatok alatt visszavezetik arra, hogy én nem dolgozom, nem csinálok semmit... arra, hogy egy szar vagyok.
Nos... hiába mesélem el, hogy jó lett a vizsgám eredménye, mindig azt a választ kapom, hogy még jó.. annyi időd van tanulni... vagy, ha nem sikerül... akkor jön a fejmosás, hogy ha bukni fogok bármiből is akkor keressek magamnak szállást máshol.
A mostani problémám a kedves húgom és a tiszteletreméltó bátyám. Olyan faszságokért tudnak baszogatni... Húgom már az emeleten külön kis konyhát üzemel, meg lett csinálva a padlás rész. Van hűtője... tejszínhab... bármikor kapucsínózhat fenn és rakhat rá tejszínhabot. De most lent itta, és épp meghallottam, hogy milyen jó lenne, ha lenne tejszínhab, csak hát a Petike (ha így szólítanak az kb nekem olyan mint másnak a dögölj meg, vagy a kurva anyád, esetleg elég zavaró tud lenni a minek élsz te szarházi jelző is) úgyis belefújná az összeset a szájába. Most kérdezem én... nem olyan mindegy neki, hogy én a kapucsínóhoz használok el egy adag tejszínhabot, vagy külön-külön? Akkora feszültség tud bennem lenni, és baszogatnak minden rezdülés nélkül, ugyanis én az a fajta vagyok aki magában tartja és gyűjti... csak egyszer ez ki fog törni. Remélem jó messze leszek tőlük akkor.
Alsónémedi Hírmondó ünnepi számához kaptunk egy kérdőívet. Már 15-e előtt ott hevert az asztalon a konyhában. Mondom anyunak ki fogja kitölteni? Mondja, hogy senki, ki vinné be a "Tanácsházára"? (Aztán felvilágosítottam, hogy 89- rég volt) nos én kitöltöttem, a saját véleményem szerint. Egyszer csak bátyám kezébe került és kérdőre vont, hogy mi az, hogy Tervezem-e a lakhelyváltást, és hogy Budapestre mennék... nos mondtam neki, hogy én töltöttem ki, az én véleményem szerint... A reakció? Anyu, a húgom és a bátyám ott volt, meg én. A bátyám elküld kb a picsába, hogy miért én töltöm ki? Megszólalt húgom is... (mindig kap a lehetőségen ha engem lehet szidni), hogy engem némedi úgysem érdekel minek töltöttem ki? Hát basszák meg... senki nem jár a "Tanácsháza" környékén, húgom munkanélküli lett otthagyta a munkáját... mert megunta... időnként megunja, kíváncsi vagyok mit hisz magáról... egy érettségivel meg egy levelező tanfolyamon szerzett bolti üzletvezető papírral... Nemrég még Angliába készült barátjával... már ott lenne a helye... (Csak hát ebből sem lesz semmi, pedig apu megmondta neki hogy nem hiszi, hogy ki fog menni, akkor apu fejét jól leharapta) Bátyókám, meg elvolt azzal, hogy csesszen le mert kitöltöttem... pedig neki nincs ideje megnézni a South Parkot sem (20 perc és imádja). Rendben Ő tényleg dolgozik mint egy vadbarom, de engem ne hasonlítsanak hozzá... Ugyanis nem szeretnék gyanús lenni a szüleimnek és az ismerőseimnek... úgy értem 27 éves, és nővel nem látták még... oké hogy dolgozik, van pénze, jövőt tervez, némedin telek, meg ház... Ja meg marad paraszt, pedig az agyával többre vihette volna, mert jobb tanuló volt nálam. Lényegtelen, én főiskolára járok, még sokáig sajnos. Nyártól munka kellene, de olyan amivel akár Pesten tölthetném az időmet... Nagyon szeretnék önellátó lenni végre, Legyen annyi pénzem, hogy az angol tanfolyamot és az angol nyelvvizsgát megcsinálhassam, dolgozzak, és mellette a lakbért fizethessem, és mellette annyi tejszínhabot tölthessek a számba amennyit akarok (remélem érthető a hangnem és a püffögés érezhető).
Azt is tudom... hogy ha én elmegyek itthonról... a szobám onnantól nem az enyém... hogy nem lesz helyem soha többé itthon. Hogy nem várnak vissza, mert hát a tékozló fiú elment, ne jöjjön vissza.
Mi emberek olyan hülyék vagyunk... ha az embernek nincs testvére az a baj. akkor megvan a lehetősége, hogy a szülők jobban ragaszkodnak az egyke utódhoz, és nem engedik élni. Ha több testvér van? Tapasztalatom, hogy akkor a szülők szeretete megoszlik. De nem mondta senki, hogy egyenlően. Kíváncsi lennék, hogy pszichológiai teszteknél, a szervezetem mennyire reagálna úgy az anya, vagy az apa szóra, mint másoknál, akik szeretik az anyjukat és kölcsönös is. Testvérek... jó látni, amikor a testvérek barátok, egymást segítik, amikor jóakaróan elmondják, szerintük mit kéne máshogy csinálni, vagy miért nem sikerült valami az életben.
Tudom, tele vagyok hibákkal, ez tény. A legnagyobb hibám, hogy nem vagyok kicsit sem hasonló a testvéreimhez. Valójában én örököltem a legtöbbet anyutól... alkatot is sajnos ... Rohadt gebeséget, ami nem annyira befolyásolható kajálással... és a viselkedés, a temperamentum egy részét is. Anyu... ugyanolyan lusta mint én, csak apu mellett az évek során "megtanulta", hogy a megbecsülése nő a munkának látszó időtöltés növelésével...
Inkább maradjunk az én hibáimnál... bár ahogy anyut jellemeztem, magam is jellemeztem. A különbség az hogy én a munkát elkezdeni nehezen tudom. Aztán minél hamarabb túl akarok lenni rajta, így csinálom. De ez a paraszti munka nekem nem fekszik, csak nem értik meg. Igen... kapom a megjegyzéseket, mert hogy elpestiesedtem... ne mondja már nekem senki, hogy amikor látom, hogy könnyebb nekem tetsző munkával, az agyam használatával akár kereshetek jobban... én majd a paraszti munkát szeretni fogom? Lehet Pestet utálni... apám azt teszi, anyám is, bátyám is és a húgom is... pedig Westendben dolgozott. Sok pesti emberrel találkozhatott. Nem az embereket szeretem, de jó, hogy Pesten van nyüzsgés... és ha nem kérek a tömegből, akkor mehetek Margit-szigetre, Népligetbe, Városligetbe... sőt mivel nem vidéken vagyunk, ahol mindig van munka, akkor lehet kirándulni hétvégén. Tudom, érzem én mit lehet szeretni a faluban. De ha egyszer nem érdekel engem ez a falusi élet? Amikor pletykálnak rólam, pedig azt sem tudják ki vagyok? Amikor az első kérdés, hogy hogy nézek ki? Miért enm azt kérdezi, hogy járok-e kocsmába naponta? Hogy drogozom-e, hogy tanulok-e? Ja igen... falun még mindig nem a legnagyobb megbecsülést jelenti, ha valaki felsőoktatási intézménybe jár... Időpocsékolásnak tartják, nekik a munka az csak kétkezi lehet. És ezt nem viselem.
Sokszor belémköt valami hasonló gondolkozású ember, és azt hiszi neki van igaza, amikor még vitatkozásra sem méltatom. Tisztelem azt aki tud dolgozni, a kezével... én is tudok, de nem akarok. nem vagyok felsőbbrendű, nem is értem miért fizetik meg jobban az irodai munkásokat, vagy inkább rosszabbul a fizikai munkásokat... Talán azért mert ezeket a dolgokat az irodai munkások határozhatják meg? Mert ők értenek hozzá? A Szociológia könyvben elolvastam a bevezetőt... és egy nagyon egyszerű tény szúrt szemet. amire sokan nem is gondolnak. És ez az, hogy mindig, mindig lesznek gazdagabbak és szegényebbek. Az hogy ki hova kerül, nagyon sok dolog befolyásolja. Az élet nem igazságos, és valószínűleg nem elég az ha az ember tud dolgozni. A környezet, az ismeretség, a saját jelleme, mások felé mutatott kedvessége barátságossága is számít.
Be kéne fejezni, ez már rég nem panaszkodás... bár a gyomrom összeszorult. Szarnak érzem magam, szarnak tartanak a családomon belül. Az hogy pár éve máshogy is nézek ki, az csak plusz támadási lehetőség nekik.
A kitartásomat próbára teszem... de még ezen a féléven kívül 3 van... és reményeim szerint az utolsó kettőben már nem innen kell bejárnom, és nem anyutól kell kérjek a bérletre pénzt... Sőt semmire sem szeretnék pénzt kérni tőle...
Annyira tudom, hogy nekem soha nem hiányzott a hon... úgy értem itthon. Soha nem hiányzott a bátyám, húgom, anyum, apum... annyira tudom, hogy ha én elszabadulok és függetlenedek, akkor ritkán fognak látni... és azt is érzem.... ha véletlen nem élek majd jól külön, és néha jövök... akkor azt a szememre fogják hányni és még ritkábban szánom rá magam, hogy "haza" látogassak.
Szép jövőkép ugye? Igen... mondják, hogy az idővel változnak majd a viszonyok a szülők és a gyerek közt... ott van féltesóm... 35 éves körül van... felsége van, Pesthez közel egy telke, faházban élnek, de elvannak. A hülye a Hit gyülekezetébe jár... és oda nyomj a munkája 10%-át és papol a Bibliáról. Apám szemében látom, hogy amikor a téma feljön... és beszélgetnek (tagadják hogy vita lenne, pedig lángol a szemük) akkor apám néz rám.. és kérdezi a szemével, hogy te is látod, hogy milyen faszságokat beszél? Na a féltesómhoz hasonlítottak, amióta az eszemet tudom. De én pont hogy nem vagyok olyan...
Babette szerint azzal mutatom ki, hogy szeretem a szüleim, hogy érdekel engem az hogy nem bíznak bennem... jó, hogy idegesít... hülyének néznek.
Bizonyításvágy... a kapcsolatom azért marad majd fenn velük... hogy röhöghessek majd rajtuk, hogy nem hittétek, de megcsináltam... Ez az a kép, ami éltet. Igen a szüleimhez kötött kép ez. De ahogy semmibe vesznek... ad erőt, hogy csináljam tovább. Nem köszönöm meg nekik... csak az anyagi támogatást... azt visszafizetni megpróbálom majd... de a nulla lelki támogatást... azt visszakapják... Látom ahogy fogcsikorgatva ápolták az öregeket... és néha a "bajszuk alatt" mormogták, hogy azért csinálják, hogy nekünk példát mutassanak, hogy ezt ők is megkapják majd... no én annyiszor fogok segíteni bármelyiküknek is lefürdeni... gyógyszert beszedni... beszélgetni, hogy ne érezzék magukat feleslegesnek... ahányszor anyu vagy apu megölelt... ahányszor kimutatták, hogy szeretnek, hogy bíznak bennem. Azt hiszem, nem sokat kell törődnöm az öregkorukban velük...
Nagyon sokat gondolkozom azon, hogy mi is ez bennem? Nagy hülyeségnek hangzik, de bosszúvágy. Bizonyítás vágy... pedig kik ők nekem? Csak vér szerinti rokonaim. De akik szidnak.. azoknak akarunk bizonyítani nem? És röhögni a képükbe, hogy nem volt igazad.
Kinek nem esne szarul, amikor a saját apja kijelenti hogy szégyelli? Amikor tudom, hogy az élni nem tudom bátyámat tartja élete "művének" hisz' jaj de jó a legjobb fiam...a húgom... meg látszik dolgozik, mindig segít... igaz nincs csak egy érettségije... de majd mindig lehet boltban pultos... megkaphatja a kicsit több mint minimálbért... Nem is baj... hiszen szép lány, én mondom a saját bátyja... kifoghat pénzes pasit... csak az a pasi viselje el majd a természetét. És végül itt vagyok én... apuci második fia... aki miért nem lány lett? Hisz' egy fiú egy lány... milyen jó? No sebaj... megörökli majd a bátyja ruháit... meg az összes dolgait... nem kell rá sokat költeni... csak az a baj, hogy most főiskolára jár és nem hiszem el, hogy befejezi, meg hogy megéri... úgy néz ki hogy nem tanul, csak a gép előtt ül... Nem számítottam rá, hogy 23 éves és még pénzelni kell...
Ezek lehetnek a gondolatai apunak... És még csak a felszínt karcolgattam.
Nos ennek a posztnak egy célja volt... hogy kiírjam magamból azt ami már ezerszer bennem volt... és már párszor kiírtam magamból... de így nyugszom is... és megismerem jobban magam. Aki elolvasta, annak gratulálok :) Egyértelműen a saját szemszögemből írtam mindent... a húgom valójában sokat mondogatja, hogy nézzek magamba... és érzem is mire céloz. Gyerekek az a bajom, hogy későn kelek, későn fekszem... és amikor egész nap itthon vagyok a gép előtt ülök... és nem a konyhában várom, hogy valami kibaszott unalmas munkát varrjanak rám. A szobámban üléskor meg, ha benyit anyu azt látja hogy játszok... De a játék az nem tudom hogy lehet assembly kódolás? Esetleg a pdf-eket bújom... Tény, sokat csetelek... sok filmet nézek meg. Tény... kevesebbet dolgozom, mint amire lehetőségem lenne. Dolgozom az ügyön... tanulom a szakmám, hogy olyan munkát találjak, ami fizet és végre eltűnhetek innen.
Azt hiszem ennyi elég is egy időre. Nem kérek kommenteket :) Tanácsok? Hmmm lehet más jobban látja mi történik velem... de nem vagyok benne biztos hogy jól átlátja az egész helyzetet. Rátok bízom, de nem várom el senkitől a tanácsokat. Változtatni nehezen tudok.. mert ez is egy nagy hibám... A megoldás az egyszerűen munka lenne suli mellett. De ha nem elmenős munkám lenne, hanem itthon ülős... akkor is baszogatnának, mert hogy én csak ülök... Soha nem leszek megértve. Mert amit én majd termelek az nem lesz kézzel fogható. Azt hiszem bele kéne törődnöm, és leszarnom, hogy én vagyok a szégyellt fiú.
szombat, március 15, 2008
Képposztos baromságoskodás, mert lusta vagyok
Hello!
Kezdjük ott, hogy megint lusta voltam, és nem volt mit írnom. Ezt a képet itt alább nem tudom mikor csináltam, de a fekete az én cicám.. és cicának hívom XD Egy rohadt dög, mert nyavíkol akkor is, ha a belei dagadtak... :D A másik meg másik cica :D A háttérben egy gyönyörűséges sirokkó, vagy mi a f*sz. És egy koszos, olajos munkáskesztyű :D
Az alábbi képet ma reggel készítettem, egy "vadi új" busz háttámlájáról. No komment...
Március 15-ét így ünnepeltem... iylen emberek közt és ilyen környezetben...
Politizálni nem kívánok... öröm volt látni a sok BÉKÉS zászlóhordó embert... 3 évestől 70 éves emberkékig mindenki volt. Mindenki beszélgetett mindenkivel, amíg nem kezdődött a műsor. Ami egész jó volt, magyar népzene... Jókai Anna egész jól beszélt, a többi emberke pedig jobban politizált a saját pártjának kampányolt, de nem is igaz ez így.. lényegtelen :)
Emberek... zászlók... amíg a szem ellát... Együtt énekelve a Himnusz a Székely Himnuszt és a Nemzeti dalt egy csodás élmény volt.
Az én drágám... Ezt tuti engedi feltenni.. tök aranyos volt hirtelen előkaptam a fényképezőt hogy leveszem... de ugrott is el a fényképező elől :) Itt el kellett búcsúznunk, de hamarosan újra látom.. érzem :)
Kezdjük ott, hogy megint lusta voltam, és nem volt mit írnom. Ezt a képet itt alább nem tudom mikor csináltam, de a fekete az én cicám.. és cicának hívom XD Egy rohadt dög, mert nyavíkol akkor is, ha a belei dagadtak... :D A másik meg másik cica :D A háttérben egy gyönyörűséges sirokkó, vagy mi a f*sz. És egy koszos, olajos munkáskesztyű :D
Az alábbi képet ma reggel készítettem, egy "vadi új" busz háttámlájáról. No komment...
Március 15-ét így ünnepeltem... iylen emberek közt és ilyen környezetben...
Politizálni nem kívánok... öröm volt látni a sok BÉKÉS zászlóhordó embert... 3 évestől 70 éves emberkékig mindenki volt. Mindenki beszélgetett mindenkivel, amíg nem kezdődött a műsor. Ami egész jó volt, magyar népzene... Jókai Anna egész jól beszélt, a többi emberke pedig jobban politizált a saját pártjának kampányolt, de nem is igaz ez így.. lényegtelen :)
Emberek... zászlók... amíg a szem ellát... Együtt énekelve a Himnusz a Székely Himnuszt és a Nemzeti dalt egy csodás élmény volt.
Az én drágám... Ezt tuti engedi feltenni.. tök aranyos volt hirtelen előkaptam a fényképezőt hogy leveszem... de ugrott is el a fényképező elől :) Itt el kellett búcsúznunk, de hamarosan újra látom.. érzem :)
hétfő, március 10, 2008
Ez most egy renden kívüli bejegyzés...
Ezt itt csupán az érdekesség kedvéért...
Politikai tartalma van, aki ódszkodik tőle ne nézze meg... bár elég vicces :D
Amúgy meg sejtéseim szerint ez egy szándékosan elkészített megjátszott videó... de nem biztos :P
kóka elég érdekesen belenézett a kamerába...
Politikai tartalma van, aki ódszkodik tőle ne nézze meg... bár elég vicces :D
Amúgy meg sejtéseim szerint ez egy szándékosan elkészített megjátszott videó... de nem biztos :P
kóka elég érdekesen belenézett a kamerába...
vasárnap, március 09, 2008
MENJETEK SZAVAZNI
Sziasztok!
Ismét nagyon jó hétvégém volt. Ezt csakis Babette-nek köszönhetem. Amikor csütörtök estétől kisebb megszakításokkal egészen szombat estig átbeszélgetjük a napot, az csakis jó lehet. Például pénteken 11kor keltünk kb, akkor már beszélgettünk nem is tudom meddig, majd filmezés, de akkor is csak járt a szánk. Később lementünk a Kávéba, és kivételesen kettesben beszélgettünk este 11-ig. Meguntuk a cigi füstöt, nekem már a fejem is belefájdult, aztán léptünk tovább. Pizzáztunk egy jót, persze beszélgettünk is közben. Aztán hazamentünk, és beszélgetünk. Csak az volt a fura, hogy egyszer kinéztem az ablakon és tettem egy megjegyzést... Babette, basszus már hajnalodik. Na igen... reggel kilencig beszélgettünk, és utána aludtunk. Még csütörtökön megismertem pár barátját, és mindannyian szimpatikusak. Jó látni, hogy szurkolnak nekem, és szurkolnak Babette-nek. Oka van, hogy ennyi barátja van és ilyenek. Nem csak én látom meg Őbenne azt, hogy értékes, különleges és szeretni való.
Ma reggel a legmélyebb álmomból ébresztett fel anyu. Reggel nyolckor, mi a f*szt akarhat? Nos motyogott valamit és a szavazni szót értettem csak... kérdezem mikor? - Hát mire felöltözöl indulhatunk is. Nagy szó az, hogy ilyen fájdalmak mellett én ki az ágyból és húztam magamra a göncöket. Szavazás megvolt, de a sok beszélgetés után Gonoszkámmal, figyeltem mindenre. Pecsétekre, lapokra, saját tollat vittem inkább... (kitalálták már a levegővel érintkezve eltűnő tintát). Nem vagyok paranoiás, de így jobban éreztem magam. Sajnos húgom nem jött, sőt féltesóm se megy el szavazni. Remélem érezhető, hogy most nem kampánycsendet akarok megtörni. Csak azt mondom, hogy MINDANNYIUNK KÖTELESSÉGE ÉS FELELŐSSÉGE hogy szavazzunk. Aki utálja a politikát annak is muszáj lenne menni. Itt nem a pártokról van szó, itt a népről. Azt mondjuk sajnálom, hogy a politika az eredményeket majd felhasználják... de a magyar politika mindig is ilyen ocsmány volt.
No más. Megnéztük a Szabadság, szerelem című filmet Babette-l. Az az igazság, hogy úgy indultam a filmnek, hogy gagyi, szarul szereplő magyar színészek lesznek. Kellemes csalódás volt. A film sem rendelkezett a jellegzetes gagyi magyar filmek jegyeivel. Néhány színész képességeit megkérdőjelezném, de csak néhány jelenetben. Nem tudok semmit sem mondani rá, csak azt, hogy egyik kedvenc filmem lett. Végre egy film, ami az akkori történéseket korhűen, tényszerűen, rájátszások nélkül adja vissza.
Megint sokat pötyögök, de ez van, ezt kell szeretni, vagy nem kell olvasni. Ami még foglalkoztat az Számítógép Architektúrák II elővizsga. Nem igazán jártam be előadásokra, de ez a tárgy mégis érdekel, csupán az előadás nem más mint másolási gyakorlat. Broczkó tanárúr macskakaparását dekódolni, leírni azt amit írt a táblára, tehát gyorsíró tanfolyam is. Aki még érti is, hogy mit ír, na ő valódi többmagos processzort hajt meg... :D Párhuzamos feldolgozás, függőségek kezelése, párhuzamosságot elősegítő meggyorsító technikák... erről szól a tárgy ezen része... és az előadás is :D Mármint párhuzamosan dekódolj, másoljad és értsd meg :D
Soha nem éreztem ilyet (kicsit visszakanyarodom a szombat estéhez)... elbúcsúztam Babette-mtől. Leszállt a vonatról. Egyre távolodtam és egyre nagyobb ürességet tágított bennem az idő, ahogy haladtam a vonattal. Visszaültem a helyemre, és egyből kaptam a telefont és írtam Neki... szinte könnyezett a szemem, úgy küszködtem a hírtelen magánytól. Soha nem éreztem még így, hogy valaki ennyire hiányozzon... szinte sírni szerettem volna. Aztán a bevált módszer... Érzéseket elnyomó zene... Behemoth - Demigod című albuma, később pedig Vader - Impression of Blood. Szükség is volt rá, mert mellettem két "keszeg" rnb-t meg ilyen nyálakat hallgatott... nem érdekel általában, de ők a mobiljukat bömböltették. Gusztustalan faszok. Bealudtam, tanulgattam Archit... Hazajöttem és hajnal egyig ébren voltam. Ez a net hibája. No meg a Death Note-ot néztem TV-n, együtt Babette-l. Egy az, jólesik, ha örömet szerezhetek neki, mert jólesik neki, ha nézem vele, a másik az (jaj most megtudja) hogy az az anime tetszik is.
Azt hiszem, az unalmas litániát hagyni kellene már. De mint már többször említettem, nem másoknak írok ide, hanem magam miatt. Az már csak plusz jóleső dolog, amikor kapok kommentet, amikor tudatják velem, hogy Peti olvastam ám a blogod.
Végszónak annyit, hogy MENJETEK SZAVAZNI!
Üdvözletem!
Ismét nagyon jó hétvégém volt. Ezt csakis Babette-nek köszönhetem. Amikor csütörtök estétől kisebb megszakításokkal egészen szombat estig átbeszélgetjük a napot, az csakis jó lehet. Például pénteken 11kor keltünk kb, akkor már beszélgettünk nem is tudom meddig, majd filmezés, de akkor is csak járt a szánk. Később lementünk a Kávéba, és kivételesen kettesben beszélgettünk este 11-ig. Meguntuk a cigi füstöt, nekem már a fejem is belefájdult, aztán léptünk tovább. Pizzáztunk egy jót, persze beszélgettünk is közben. Aztán hazamentünk, és beszélgetünk. Csak az volt a fura, hogy egyszer kinéztem az ablakon és tettem egy megjegyzést... Babette, basszus már hajnalodik. Na igen... reggel kilencig beszélgettünk, és utána aludtunk. Még csütörtökön megismertem pár barátját, és mindannyian szimpatikusak. Jó látni, hogy szurkolnak nekem, és szurkolnak Babette-nek. Oka van, hogy ennyi barátja van és ilyenek. Nem csak én látom meg Őbenne azt, hogy értékes, különleges és szeretni való.
Ma reggel a legmélyebb álmomból ébresztett fel anyu. Reggel nyolckor, mi a f*szt akarhat? Nos motyogott valamit és a szavazni szót értettem csak... kérdezem mikor? - Hát mire felöltözöl indulhatunk is. Nagy szó az, hogy ilyen fájdalmak mellett én ki az ágyból és húztam magamra a göncöket. Szavazás megvolt, de a sok beszélgetés után Gonoszkámmal, figyeltem mindenre. Pecsétekre, lapokra, saját tollat vittem inkább... (kitalálták már a levegővel érintkezve eltűnő tintát). Nem vagyok paranoiás, de így jobban éreztem magam. Sajnos húgom nem jött, sőt féltesóm se megy el szavazni. Remélem érezhető, hogy most nem kampánycsendet akarok megtörni. Csak azt mondom, hogy MINDANNYIUNK KÖTELESSÉGE ÉS FELELŐSSÉGE hogy szavazzunk. Aki utálja a politikát annak is muszáj lenne menni. Itt nem a pártokról van szó, itt a népről. Azt mondjuk sajnálom, hogy a politika az eredményeket majd felhasználják... de a magyar politika mindig is ilyen ocsmány volt.
No más. Megnéztük a Szabadság, szerelem című filmet Babette-l. Az az igazság, hogy úgy indultam a filmnek, hogy gagyi, szarul szereplő magyar színészek lesznek. Kellemes csalódás volt. A film sem rendelkezett a jellegzetes gagyi magyar filmek jegyeivel. Néhány színész képességeit megkérdőjelezném, de csak néhány jelenetben. Nem tudok semmit sem mondani rá, csak azt, hogy egyik kedvenc filmem lett. Végre egy film, ami az akkori történéseket korhűen, tényszerűen, rájátszások nélkül adja vissza.
Megint sokat pötyögök, de ez van, ezt kell szeretni, vagy nem kell olvasni. Ami még foglalkoztat az Számítógép Architektúrák II elővizsga. Nem igazán jártam be előadásokra, de ez a tárgy mégis érdekel, csupán az előadás nem más mint másolási gyakorlat. Broczkó tanárúr macskakaparását dekódolni, leírni azt amit írt a táblára, tehát gyorsíró tanfolyam is. Aki még érti is, hogy mit ír, na ő valódi többmagos processzort hajt meg... :D Párhuzamos feldolgozás, függőségek kezelése, párhuzamosságot elősegítő meggyorsító technikák... erről szól a tárgy ezen része... és az előadás is :D Mármint párhuzamosan dekódolj, másoljad és értsd meg :D
Soha nem éreztem ilyet (kicsit visszakanyarodom a szombat estéhez)... elbúcsúztam Babette-mtől. Leszállt a vonatról. Egyre távolodtam és egyre nagyobb ürességet tágított bennem az idő, ahogy haladtam a vonattal. Visszaültem a helyemre, és egyből kaptam a telefont és írtam Neki... szinte könnyezett a szemem, úgy küszködtem a hírtelen magánytól. Soha nem éreztem még így, hogy valaki ennyire hiányozzon... szinte sírni szerettem volna. Aztán a bevált módszer... Érzéseket elnyomó zene... Behemoth - Demigod című albuma, később pedig Vader - Impression of Blood. Szükség is volt rá, mert mellettem két "keszeg" rnb-t meg ilyen nyálakat hallgatott... nem érdekel általában, de ők a mobiljukat bömböltették. Gusztustalan faszok. Bealudtam, tanulgattam Archit... Hazajöttem és hajnal egyig ébren voltam. Ez a net hibája. No meg a Death Note-ot néztem TV-n, együtt Babette-l. Egy az, jólesik, ha örömet szerezhetek neki, mert jólesik neki, ha nézem vele, a másik az (jaj most megtudja) hogy az az anime tetszik is.
Azt hiszem, az unalmas litániát hagyni kellene már. De mint már többször említettem, nem másoknak írok ide, hanem magam miatt. Az már csak plusz jóleső dolog, amikor kapok kommentet, amikor tudatják velem, hogy Peti olvastam ám a blogod.
Végszónak annyit, hogy MENJETEK SZAVAZNI!
Üdvözletem!
kedd, március 04, 2008
Egy könnyed olvasmány
Hello!
Nem volt netem a vihar miatt szombat déltől, egészen meg délig... Elég nehezen viseltem. Mert így nem tudtam rendesen kommunikálni Babette-vel. De sms-ek mentek ide oda :) Meg este hosszú telefonok, csak zavar hogy drágába kerül, főleg, hogy Ő hív :S Ezt hosszú elmagyarázni, majd feltöltöm én a kártyám és nem megy az Ő előfizetéses számlájára a saram :D
Amíg nem volt net újra rá kellett döbbennem, hogy függő vagyok. Előtört a nem szokásos unatkozás, így a film nézés - sorozat nézés - Counter strike-ozás felváltva történő művelése után meggajdoltam és Assembly-t kezdtem tanulni. Ez egy programnyelv, amely eléggé alacsonyszintű, ahhoz, hogy a processzort baszogassam majdnem közvetlenül. Ez sokaknak nem mondd semmit, de kedves évfolyam társaimnak és barátaimnak igenis mond, sőőőt ez a pár mondat így felesleges is számukra :D
Találtam egy assembly pdf-et is és eléggé sokat kiolvasta ma 138 oldalból, sőt néha hajnal 3-ig fennmaradtam, de hogy mi a "bránernek"?
Ma újratelepítettem a gépet. PONT. Nem kockulok inkább. Inkább azon akadtam ki, hogy amikor ma végre lett netem, és a messenger hirtelen bejelentkezett és persze hogy elérhetőt mutatott Arwen "drága" (24 éves lány, nem nő) elkezdett baszogatni hogy menjek csetes bagázsával bulizni, nőnapkor. Ideges lettem, mert már egy hete is mondtam neki, hogy Sárospatakon leszek, meg nem is mennék amúgy se. Közöltem vele, hogy nincs vicces kedvem, mert most lett netem és a messenger véletlen jelentkezett be elérhetőre, de nem vette a lapot...
Majdnem ott voltam hogy elküldöm a rákos g*ci k*rva anyjába... Erre még jött azzal, hogy a friss kapcsolatunkban ne zárkózzunk be, és úgy menjünk a buliba. Nem is próbáltam megmagyarázni a helyzetet. Ráadásul egy friss kapcsolatnál egyértelmű, hogy szeretnénk kettesben lenni és minél jobban megismerni egymást. (Nem félreérteni :P) Addig addig, hogy le sírós k*rvázott (gondolom poénból, majd letiltott) erre én is úgy döntöttem, miután már a partner listámon se volt, hogy most már én is tiltom. Nos ennyit erről... elején még szimpatikus volt, de ahogy jött nekem a szar szövegeivel, hogy még soha nem volt helyes pasija, meg cseten basztatják és álljak mellé... ekkor elszakadt a szál...
Hmm más.... Már csak 44 óra, és együtt leszek Vele. Most is olyan jót ebszélgettünk telefonon, olyan jó hallani a hangját, de jobb lesz majd ha láthatom és érezhetem is közben :) Jólesnek azok a levelek, amiket kapok hotdogon, hogy mi lett végül a randiból :) Azért vannak önzetlen emberek is ilyen helyzetben, és nem jön Arwen, hogy ő jobb nő, miközben Ő maga mondta Babette-nek, hogy szép... csak nem tudja hogy Ő a barátnőm. No mindegy, ennyi. Vége a szappanoperának. Ez egy ilyen kis uanlmas töltelék epizód volt. Amúgy kiderült, hogy Hoze Gonzales Quasimodonak nem egy hanem két(!) apja van. Óóóóóó micsoda fordulat, most már csak az a kérdés, hogy melyikük szarta ki Hozét... de ezt majd a következő epizódban tudjuk meg....
No egy kis kiegészítés: Ezt a videót a telefonommal csináltam és pofázok hozzá. Elég hülye a szavajárásom, de hát paraszt vagyok és kilóg a kapanyél a számból. Az egész poám akar lenni. Aki az obzcén megjegyzéseket enm viseli ne hallagssa meg. :D
Nem volt netem a vihar miatt szombat déltől, egészen meg délig... Elég nehezen viseltem. Mert így nem tudtam rendesen kommunikálni Babette-vel. De sms-ek mentek ide oda :) Meg este hosszú telefonok, csak zavar hogy drágába kerül, főleg, hogy Ő hív :S Ezt hosszú elmagyarázni, majd feltöltöm én a kártyám és nem megy az Ő előfizetéses számlájára a saram :D
Amíg nem volt net újra rá kellett döbbennem, hogy függő vagyok. Előtört a nem szokásos unatkozás, így a film nézés - sorozat nézés - Counter strike-ozás felváltva történő művelése után meggajdoltam és Assembly-t kezdtem tanulni. Ez egy programnyelv, amely eléggé alacsonyszintű, ahhoz, hogy a processzort baszogassam majdnem közvetlenül. Ez sokaknak nem mondd semmit, de kedves évfolyam társaimnak és barátaimnak igenis mond, sőőőt ez a pár mondat így felesleges is számukra :D
Találtam egy assembly pdf-et is és eléggé sokat kiolvasta ma 138 oldalból, sőt néha hajnal 3-ig fennmaradtam, de hogy mi a "bránernek"?
Ma újratelepítettem a gépet. PONT. Nem kockulok inkább. Inkább azon akadtam ki, hogy amikor ma végre lett netem, és a messenger hirtelen bejelentkezett és persze hogy elérhetőt mutatott Arwen "drága" (24 éves lány, nem nő) elkezdett baszogatni hogy menjek csetes bagázsával bulizni, nőnapkor. Ideges lettem, mert már egy hete is mondtam neki, hogy Sárospatakon leszek, meg nem is mennék amúgy se. Közöltem vele, hogy nincs vicces kedvem, mert most lett netem és a messenger véletlen jelentkezett be elérhetőre, de nem vette a lapot...
Majdnem ott voltam hogy elküldöm a rákos g*ci k*rva anyjába... Erre még jött azzal, hogy a friss kapcsolatunkban ne zárkózzunk be, és úgy menjünk a buliba. Nem is próbáltam megmagyarázni a helyzetet. Ráadásul egy friss kapcsolatnál egyértelmű, hogy szeretnénk kettesben lenni és minél jobban megismerni egymást. (Nem félreérteni :P) Addig addig, hogy le sírós k*rvázott (gondolom poénból, majd letiltott) erre én is úgy döntöttem, miután már a partner listámon se volt, hogy most már én is tiltom. Nos ennyit erről... elején még szimpatikus volt, de ahogy jött nekem a szar szövegeivel, hogy még soha nem volt helyes pasija, meg cseten basztatják és álljak mellé... ekkor elszakadt a szál...
Hmm más.... Már csak 44 óra, és együtt leszek Vele. Most is olyan jót ebszélgettünk telefonon, olyan jó hallani a hangját, de jobb lesz majd ha láthatom és érezhetem is közben :) Jólesnek azok a levelek, amiket kapok hotdogon, hogy mi lett végül a randiból :) Azért vannak önzetlen emberek is ilyen helyzetben, és nem jön Arwen, hogy ő jobb nő, miközben Ő maga mondta Babette-nek, hogy szép... csak nem tudja hogy Ő a barátnőm. No mindegy, ennyi. Vége a szappanoperának. Ez egy ilyen kis uanlmas töltelék epizód volt. Amúgy kiderült, hogy Hoze Gonzales Quasimodonak nem egy hanem két(!) apja van. Óóóóóó micsoda fordulat, most már csak az a kérdés, hogy melyikük szarta ki Hozét... de ezt majd a következő epizódban tudjuk meg....
No egy kis kiegészítés: Ezt a videót a telefonommal csináltam és pofázok hozzá. Elég hülye a szavajárásom, de hát paraszt vagyok és kilóg a kapanyél a számból. Az egész poám akar lenni. Aki az obzcén megjegyzéseket enm viseli ne hallagssa meg. :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)