Nos múlik az idő... szerencsére. Ha most nézem akkor még....147 óra van hátra. Ha ebből levonok napi 8 órát, akkor elég kevés időt kell már csak kibírnom :)
Ma valahogy szarul keltem. Lehet csak az nem esett jól, hogy pont a szobám sarkában kezdték el szétverni a házat, mert 24 év után végre a terasz le lesz járólappal fedve. Nos lehet ezért morcos voltam. Ma ráálltam Graveworm-re, tetszik, jó kis szimfonikus black metal.
Ez a poszt mos olyan semmi lesz, mert enm tudok mit írni. Amikor minden rendben van és boldognak érzem magam, akkor nem tudok mit írni. És azért ez is régen volt. Meg azért sajnálom is hogy nem van ihlet semmi versre. De hát ez van. Az álmaim is megváltoztak, sokkal érdekesebb világban játszódnak mint eddig. Pl tegnap valami helikoptert vezettem.
Ja és kiolvastam Dan Brown - Angyalok és démonok című könyvét. Naaaagyon tetszett, és kell ilyen még kell, szóval Da Vinci kód KELL.
Ma 5 tojást kajáltam már reggelire, ami persze egykor esent meg valójában. Megnéztem két csillagkaput is. És elkezdtem szedni Sweeney Tod-ot mert állítólag jó film.
Na eddig tartott a nem annyira érdeklődők lekoccintására tett kísérletem.
Előző hét szerdán találkoztam egy lánnyal, akiről tudtam hogy semmit nem akarok, mert már vártam hogy érjek Babettehoz. Két nappal később. Nos első pillanattól fogva látszott, hogy be van indulva. Ezt most minden ego nélkül kijelenthetem. nos nem akartam semmit így a bunkóságom elhatalmasodhatott rajtam, de mint poénkodás, viszont így még jobban tetszettem neki. Megemlíteném hogy foglalt a lány. És a tali azért volt, mert amikor megbeszéltük szakítottak és vigasztalni akartam, és beszélgetni, hogy ne érezze magát szarul... de kibékültek és lemondani nem akarta. Nekem meg mindegy volt hisz végül is szabad vagyok. Gellért hegyre mentünk fel, leültünk padra, egymástól kellő távolságra, és dumáltunk. Aztán betalált két 12 éves kiskölök, és sehogy nem tudtuk őket lerázni. Elvégre nem verhettem meg őket. Ezek a hülyék végig kísérgettek. Kálvin térig, aztán a metrónál eltűntek szerencsére. Erre a lány, akit nem nevezek meg hozzámbújt. Nincs mentségem, pasiból vagyok. Sokáig ellenálltam. Racionális okok biztos megvannak, hogy mit miért csináltam. De olyan közel hajolt a szájával... Na a részleteket hagyjuk, akik olvashatják, nem biztos hogy ezt jó visszaolvasni... Szóval okot adtam arra, hogy szarul érezzem magam később. Ugyanis a lány hazament és a barátja otthon várta. Elmondta hogy puszit adtam a szájára... állítólag így is meg akart ölni. Aztán mondtam a lánynak, hogy nem csodálom ha a barátja nem bízik benne. Végül kibékültek. Én meg másnap szembetalálkoztam a lány barátjával, mert ugyanabba a suliba járunk, néha ugyanabba az órára... Jött szembe, gondoltam megszólít és majd elhord minden szarnak és ki tudja ütni is próbál. De nem, elment mellettem, mint aki nem ismer meg... Ekkor jöttem rá mit tettem... láttam az arckifejezését. Hányni tudtam volna magamtól azon a napon, és utólag sem vagyok rá büszke. Olyannyira nem, hogy csak tegnap mondtam el Babettenak, hogy mi történt, mielőtt találkoztunk. Féltem hogy következménye lesz, hogy csalódik bennem, de szerencsére úgy reagált ahogy én reagáltam volna. Logikusan, és a büszkeséget félretéve. Azaz a büszkeség féltését félretéve.
Elmondtam mindent Babettenek, végre tiszta lappal mehetek tovább Vele kézenfogva. Cseten azért még vannak bajok, ugyanis ott szerettem udvarolni... ezt nem kell félreérteni. Nem komolyan, csak hát volt aki félreértette és volt aki ígéretnek vett olyat ami közel sem volt az. Az a legjobb hogy végre nem úgy kell gondolkozzam, hogy én, hanem hogy mi. az sem számít hogy 300km. Küzdöttem 2 éve a távkapcs ellen, de most nem érdekel semmi. Ahogy egyik barátomnak mutattam Őt, kérdezte, és megéri utazni? Aztán mutattam a képeket és azt mondta, oohh hát megéri látom. Mondom: meg.
De a képek sokat nem árulnak el, és a szöveg sem ami a profilján van. Az a hosszú beszélgetés, amit pénteken lefolytattunk, aztán szombat reggel... felbecsülhetetlen. Ebben az évben a lehető legjobb dolog eddig. Bár az hogy a szigorlat meglett az is elég közel van ehhez az örömhöz, de azt mint tudjuk egészen más téma.
Annyi sok rendezetlen gondolat van bennem... tegnap webcamoztunk és végig mosolygott és jó volt... annyira tudom imádni, annyira szép annyira wáááá kifejezhetetlen. Ő Babette, ahogy ő is mondja :) A legfontosabb jellemzője hogy van. Ez a jellemzője nélkül meg sem lennék. Remélem hamarosan egy másik jellemzője az lesz hogy velem van. Persze úgy értem, hogy neki fontos jellemzője lesz, számára. No látszik, ha nem koncentrálok nem is tudok írni, se fogalmazni.
Idén nem voltam túl termékeny se, írni kéne, hisz a versek csak jót tesznek nekem. Másnak meg nem feltétlen, de nem számít.
Mára ennyit. De még tudnék mit írni.
péntek, február 29, 2008
vasárnap, február 24, 2008
Utaztam a hétvégén :)
Pár napot kihagytam, aminek oka van. Egyik az hogy lusta voltam írni, és úgy igazán nem is volt mit. A másik, hogy pénteken és szombaton, estig nem is voltam itthon. Lehet senkit nem érdekel, de ez a kurva blog nem azért íródik, mert nekem az az érdekem hogy sokan olvassák.
Neveket nem említek, a jogaikat tiszteletben tartva. Egy idő után, ha a Sors úgy akarja, egy két embert úgyis fogok még emlegetni.
hol is kezdjem? Ott talán hogy végre visszakaptam csütörtökön a bankkártyámat. Így a bankváltás még várat magára, de kitudja? Így, hogy megkaptam írhattam is az sms-t annak a leányzónak akinek megígértem már egy jóóóó hosszú ideje, hogy bizony lemegyek hozzá. Nem tudom úgy igazán mikor hitte el, mikor fogta fel hogy valóban ott leszek két napot és megkeserítem az életét arra az időre. Lehet csak akkor amikor leszálltam a vonatról és felismert.
Megemlítem, - eléggé nagyképűen - hogy elég sok ajánlatot kaptam már régen, hogy menjek le, találkozzunk stb. De soha nem gondoltam volna, hogy a két órás utakat azonnal kizárva anno, most mégis vállalkoztam négy órás útra arrafelé őhozzá. (Helységnevet se fogok említeni.) De hozzá éreztem, hogy megéri elmenni, hogy mennyire éreztem? Azt nem tudom megfogalmazni. Az ember önző és úgy cselekszik, hogy neki jó legyen, ugye... nos azon gondolkoztam, hogy ha mégsem érezném magam jól, akkor utaztam, országot láttam, és tapasztaltam :) De tudat alatt nem volt kétségem, hogy Őt imádni fogom, vagy így vagy úgy. Amúgy meg úgy kezdtem imádni, de nem szaladok előre, nehogy lelőjem az összes érdekes poént, és abbahagyd az olvasást.
Na szóval pénteken ötkor keltem, hatórási busszal indultam Pestre. Jut is eszembe Gravewormot kell szednem, mert Menyussal találkoztam buszon és ajánlotta. Ő az egyetlen ember aki hasonló zenét hallgat a faluban :D Aztán Keletibe jutottam elég korán, így simán vehettem meg a jegyet oda ahova indultam. A vonat nyolckor indult és tudtam hogy délben már ott leszek. na kezdem sűríteni a történetet, mert így 20 oldalas lesz...
Először rossz kocsiba ültem, nem is jutottam volna el addig csak Miskolcig, amit még megemlíthetek. De nem azért mentem tovább, hanem mert dohányzó kocsi. Továbbmentem, és leültem egy fasza fülkébe. Olvasgattam egy darabig, majd jött a kalauz és mondta a jegykezelés után, hogy azért menjek át másodosztályra... akkor lepődtem meg... mondom magamban, ja hogy ez első osztály?
Találtam végleges helyet, és onnantól már csak figyelgettem amit a Drágám írt... sms-ben. Tudta hogy hol fogok járni percre pontosan. Megérkeztem, megláttam és onnantól kezdve láttam, hogy igen, imádom ugyanúgy, mint msnen. Kezdeti zavarok megvoltak természetesen. Lepakoltam albijukban, beszélgettünk jó messzire egymástól. És éreztem hogy ez a lány nekem tetszik. De soha nem néz rám, ha beszél nekem, csak elvétve, és csak futtában, ahogy fordítja a fejét. Persze hogy nem tudtam mire véljem, így azt gondoltam, nem annyira érzi azt hogy tetszem neki. Lényegtelen is, fontosabb volt hogy beszélgessünk. Aztán kis pihenő után, mondta menjünk egy kedves kávézójába. Alig jegyeztem meg a neveket, de ezt könnyű volt. Egyszerűen Kávénak hívta a helyet. Nem is tudom mikor ültünk be, de kettő körül kb, és majdnem éjfélig ott voltunk. Először csak ketten beszélgettünk, majd megérkezett barátja, akinek nem említem meg a nevét, a jogai miatt.
Nos úgy beszélgettünk mindenféléről, hogy harcolni kellett szó jogáért. Ez sztem elárulja hogy nagyon jót beszélgettünk. Közben sörözgettünk, és egy tekila is legurult. Majd történt valami ami elég erősen megváltoztatta az addigi hangulatom. Annyira belemélyedtünk a beszélgetésbe, hogy a legmélyebb lelki dolgainkat is elmondtuk. Azt hittem megzabálom akkor Őt, annyira édes volt. És egyszer csak azt vettem észre hogy fogjuk egymás kezét. Furcsálltam, hogy nem is akarta elengedni az enyém, de én se az övét. Addig a beszélgetés folyt rendesen, megérkezett még egy ismerőse. És ahogy néha kettesben is beszélgettünk... egyszer csak megcsókoltam. Nem ellenkezett, és én sem tudtam a csábításnak. Titkos ellenállhatatlanság vett körül minket. Nem így indultam el otthonról, azt terveztem, hogy ha tetszik, akkor majd idővel közeledek, hogy ne higgye azt hogy... na értitek. De nem így sikerült, és még ő aggódott, hogy rosszat hiszek róla. Pedig ő egy angyal, egy hozzám való angyal. Aztán szép lassan visszaértünk az albérletbe.
Még egy ideig beszélgettünk, de nem tudom meddig, mert elaludtam. Azért volt bennünk pia. Reggel felébredve én azt éreztem, hogy bajom van. Rájöttem, hogy előtte nap alig ettem valamit. Remegtem, a szívem úgy kalapált, hogy számolni se tudtam volna hogy kövessem, és izzadtam. Szerencsére kaptam tejet és reggelit :) Rosszul lettem volna, ha nem fekszem még, így kb délután egyig még beszélgettünk egymás mellett feküdve az ágyon. A lassan megivott tej szépen rendbe hozott, bár aztán már kicsit tompább voltam. Még sétáltunk egy nagyot. Várat néztünk, a Bodrog partját, és még beültünk kávézni. Aztán visszaindultunk az albérletbe, már össze volt pakolva minden és indultunk a vonathoz. Szerencsémre egy darabig együtt mehettünk. De ahogy közeledett az idő az elválásra, úgy éreztem már hogy egyre jobban hiányzik, és hiányozni fog. Aztán leszállt egyik városban, hogy másik irányba hazainduljon, de végig sms-eztünk, amíg én a vonaton ültem. Beértem Pestre, majd elég hamar elértem a 8:30-as buszt. Így fél tízkor már itthon voltam. Négykor indultunk, sok utazás, de annyira nem érdekel, megérte Vele lenni. Okos, szép és még sorolhatnám is, de elbízza magát. Még msneztünk 11-ig de hulla voltam, és én bezuhantam az ágyba.
Sajnos torokfájás marja a torkom, mindenem fáj, és a fejem is zúg picit. Lehet tőle kaptam el, de nem érdekel. Érezhettem az ajkait, ölelhettem, érezhettem a bőre illatát, hallhattam a hangját, nézhettem a szemébe, rám mosolygott... ezeket soha nem tapasztalom meg, ha nem szólalok fel hangosan előtte nem tudom hány nappal fél álomban, hogy egyszer élek... elmegyek Hozzá.
Mondanom sem kell, mindketten kérdezgetjük egymás biztosan akarjuk-e folytatni? De én biztosan, Ő is, csak mintha magában nem lenne biztos, de én csak azért küzdök, hogy ezt leküzdje szép lassan.
Pár hónapja a könnyebb érzelem mentes utat választottam, meggondolatlanul. most a nehezebbet, de valamiért úgy érzem megéri.
Neveket nem említek, a jogaikat tiszteletben tartva. Egy idő után, ha a Sors úgy akarja, egy két embert úgyis fogok még emlegetni.
hol is kezdjem? Ott talán hogy végre visszakaptam csütörtökön a bankkártyámat. Így a bankváltás még várat magára, de kitudja? Így, hogy megkaptam írhattam is az sms-t annak a leányzónak akinek megígértem már egy jóóóó hosszú ideje, hogy bizony lemegyek hozzá. Nem tudom úgy igazán mikor hitte el, mikor fogta fel hogy valóban ott leszek két napot és megkeserítem az életét arra az időre. Lehet csak akkor amikor leszálltam a vonatról és felismert.
Megemlítem, - eléggé nagyképűen - hogy elég sok ajánlatot kaptam már régen, hogy menjek le, találkozzunk stb. De soha nem gondoltam volna, hogy a két órás utakat azonnal kizárva anno, most mégis vállalkoztam négy órás útra arrafelé őhozzá. (Helységnevet se fogok említeni.) De hozzá éreztem, hogy megéri elmenni, hogy mennyire éreztem? Azt nem tudom megfogalmazni. Az ember önző és úgy cselekszik, hogy neki jó legyen, ugye... nos azon gondolkoztam, hogy ha mégsem érezném magam jól, akkor utaztam, országot láttam, és tapasztaltam :) De tudat alatt nem volt kétségem, hogy Őt imádni fogom, vagy így vagy úgy. Amúgy meg úgy kezdtem imádni, de nem szaladok előre, nehogy lelőjem az összes érdekes poént, és abbahagyd az olvasást.
Na szóval pénteken ötkor keltem, hatórási busszal indultam Pestre. Jut is eszembe Gravewormot kell szednem, mert Menyussal találkoztam buszon és ajánlotta. Ő az egyetlen ember aki hasonló zenét hallgat a faluban :D Aztán Keletibe jutottam elég korán, így simán vehettem meg a jegyet oda ahova indultam. A vonat nyolckor indult és tudtam hogy délben már ott leszek. na kezdem sűríteni a történetet, mert így 20 oldalas lesz...
Először rossz kocsiba ültem, nem is jutottam volna el addig csak Miskolcig, amit még megemlíthetek. De nem azért mentem tovább, hanem mert dohányzó kocsi. Továbbmentem, és leültem egy fasza fülkébe. Olvasgattam egy darabig, majd jött a kalauz és mondta a jegykezelés után, hogy azért menjek át másodosztályra... akkor lepődtem meg... mondom magamban, ja hogy ez első osztály?
Találtam végleges helyet, és onnantól már csak figyelgettem amit a Drágám írt... sms-ben. Tudta hogy hol fogok járni percre pontosan. Megérkeztem, megláttam és onnantól kezdve láttam, hogy igen, imádom ugyanúgy, mint msnen. Kezdeti zavarok megvoltak természetesen. Lepakoltam albijukban, beszélgettünk jó messzire egymástól. És éreztem hogy ez a lány nekem tetszik. De soha nem néz rám, ha beszél nekem, csak elvétve, és csak futtában, ahogy fordítja a fejét. Persze hogy nem tudtam mire véljem, így azt gondoltam, nem annyira érzi azt hogy tetszem neki. Lényegtelen is, fontosabb volt hogy beszélgessünk. Aztán kis pihenő után, mondta menjünk egy kedves kávézójába. Alig jegyeztem meg a neveket, de ezt könnyű volt. Egyszerűen Kávénak hívta a helyet. Nem is tudom mikor ültünk be, de kettő körül kb, és majdnem éjfélig ott voltunk. Először csak ketten beszélgettünk, majd megérkezett barátja, akinek nem említem meg a nevét, a jogai miatt.
Nos úgy beszélgettünk mindenféléről, hogy harcolni kellett szó jogáért. Ez sztem elárulja hogy nagyon jót beszélgettünk. Közben sörözgettünk, és egy tekila is legurult. Majd történt valami ami elég erősen megváltoztatta az addigi hangulatom. Annyira belemélyedtünk a beszélgetésbe, hogy a legmélyebb lelki dolgainkat is elmondtuk. Azt hittem megzabálom akkor Őt, annyira édes volt. És egyszer csak azt vettem észre hogy fogjuk egymás kezét. Furcsálltam, hogy nem is akarta elengedni az enyém, de én se az övét. Addig a beszélgetés folyt rendesen, megérkezett még egy ismerőse. És ahogy néha kettesben is beszélgettünk... egyszer csak megcsókoltam. Nem ellenkezett, és én sem tudtam a csábításnak. Titkos ellenállhatatlanság vett körül minket. Nem így indultam el otthonról, azt terveztem, hogy ha tetszik, akkor majd idővel közeledek, hogy ne higgye azt hogy... na értitek. De nem így sikerült, és még ő aggódott, hogy rosszat hiszek róla. Pedig ő egy angyal, egy hozzám való angyal. Aztán szép lassan visszaértünk az albérletbe.
Még egy ideig beszélgettünk, de nem tudom meddig, mert elaludtam. Azért volt bennünk pia. Reggel felébredve én azt éreztem, hogy bajom van. Rájöttem, hogy előtte nap alig ettem valamit. Remegtem, a szívem úgy kalapált, hogy számolni se tudtam volna hogy kövessem, és izzadtam. Szerencsére kaptam tejet és reggelit :) Rosszul lettem volna, ha nem fekszem még, így kb délután egyig még beszélgettünk egymás mellett feküdve az ágyon. A lassan megivott tej szépen rendbe hozott, bár aztán már kicsit tompább voltam. Még sétáltunk egy nagyot. Várat néztünk, a Bodrog partját, és még beültünk kávézni. Aztán visszaindultunk az albérletbe, már össze volt pakolva minden és indultunk a vonathoz. Szerencsémre egy darabig együtt mehettünk. De ahogy közeledett az idő az elválásra, úgy éreztem már hogy egyre jobban hiányzik, és hiányozni fog. Aztán leszállt egyik városban, hogy másik irányba hazainduljon, de végig sms-eztünk, amíg én a vonaton ültem. Beértem Pestre, majd elég hamar elértem a 8:30-as buszt. Így fél tízkor már itthon voltam. Négykor indultunk, sok utazás, de annyira nem érdekel, megérte Vele lenni. Okos, szép és még sorolhatnám is, de elbízza magát. Még msneztünk 11-ig de hulla voltam, és én bezuhantam az ágyba.
Sajnos torokfájás marja a torkom, mindenem fáj, és a fejem is zúg picit. Lehet tőle kaptam el, de nem érdekel. Érezhettem az ajkait, ölelhettem, érezhettem a bőre illatát, hallhattam a hangját, nézhettem a szemébe, rám mosolygott... ezeket soha nem tapasztalom meg, ha nem szólalok fel hangosan előtte nem tudom hány nappal fél álomban, hogy egyszer élek... elmegyek Hozzá.
Mondanom sem kell, mindketten kérdezgetjük egymás biztosan akarjuk-e folytatni? De én biztosan, Ő is, csak mintha magában nem lenne biztos, de én csak azért küzdök, hogy ezt leküzdje szép lassan.
Pár hónapja a könnyebb érzelem mentes utat választottam, meggondolatlanul. most a nehezebbet, de valamiért úgy érzem megéri.
kedd, február 19, 2008
Ma
Ma:
- (ez még tegnap éjjel) kellemes sms-t kapós, majd válaszolós, majd újabb kapós majd újabb válaszolós stb
- éjfélkor aludni zúzás
- fél kilenckor kelős
- 11:20-kor Szociológia előadásos - aztán figyelős - bealvós -majd a Magyar Gárdát nácizós fasisztázós tanárra bepipulós...
- Lacival és Akashával csocsózós az Ani sörözőben
- Lacival Amphiteátrumban beszélgetős
- Metrózgatás Lacival
- Kálvinnál Vosirával találkozás - Nemzeti Múzeum körül sétálgatós, majd padon fejszétfújós beszélgetős.
- Hazaindulós: Metrón angol fogatlannak segítős megtalálni a Hősök terét. Elkísértem a megállóhoz meg motyogott vamit, de azt értettem csak hogy a fogát jött megcsináltatni Magyarországra (elég fogatlan volt, így a többi részét alig értettem, meg szar is vagyok angolból :( HELP KORREP)
- volán buszon Dan Brown: Angyalok és Démonok könyv bújása... ráadásul tömve volt a busz de mellém nem akartak beülni xD CSÚNYA VAGYOK tudom...
- Most épp egy nagy adag lecsóval küzdök.. de finom csak elég volt. Kellemes lelkizős beszélgetés babee-vel HD-n... Furcsa, végre nem Ildit emlegetem :P Hanem egy "Fehér Babát", aki persze nem baba, és a bőre fehér csak :)))))
- Fáradtas most...
- Tervek még mára: fürdés... alvás... és a kurva cset még XD
szombat, február 16, 2008
Első videóklippünk.
Első BSE videóklipp :D Én vagyok a cameraman, és az énekes aki nem látszik :D
ERŐS IDEGZETŰEKNEK!
ERŐS IDEGZETŰEKNEK!
csütörtök, február 14, 2008
Bálint nap....
Hy!
Láttam sok most még szerelmesebb embert a városban. Én csak az öklömet szorítottam össze.
Szeretnék szeretni, szeretve lenni. A szerelmemet mindig kimutatni, boldognak lenni boldoggá tenni. Együtt lenni, kezét fogni. Simogatni, puszilgatni. Beszélgetni, csókolózni, ölelgetni. Együtt szórakozni, sétálgatni.
Szeretnék valakire úgy gondolni, hogy most vajon rám gondol-e, hogy éppen a kellemesen eltöltött időre gondol-e amit velem élvezett. Rövidebben jó lenne egy kis érzelmi biztonság... az utóbbi időben megtanultam, hogy ha véletlen majd megadatik, akkor jobban becsüljem meg. Ehhez köszönetet mondok: Andinak (nem exem), Nudeln-nek, Deejaa-nak.
Külön köszönet Verának, Berci barátnőjének, hogy ráébresztett miért fogom ki néha az olyan lányokat akik nem vesznek komolyan, és csak egy egy éjszakást látnak bennem. Ráadásul beképzeltnek is tűnök... pedig a humorom alapja az irónia... sajnálatos ha ezt a nők félreértik. Igyekszem megváltozni. Pedig az énem egy nagy része úgy érzi, hogy nekem a 19. századba kellett volna születnem.
No szervusztok!
Láttam sok most még szerelmesebb embert a városban. Én csak az öklömet szorítottam össze.
Szeretnék szeretni, szeretve lenni. A szerelmemet mindig kimutatni, boldognak lenni boldoggá tenni. Együtt lenni, kezét fogni. Simogatni, puszilgatni. Beszélgetni, csókolózni, ölelgetni. Együtt szórakozni, sétálgatni.
Szeretnék valakire úgy gondolni, hogy most vajon rám gondol-e, hogy éppen a kellemesen eltöltött időre gondol-e amit velem élvezett. Rövidebben jó lenne egy kis érzelmi biztonság... az utóbbi időben megtanultam, hogy ha véletlen majd megadatik, akkor jobban becsüljem meg. Ehhez köszönetet mondok: Andinak (nem exem), Nudeln-nek, Deejaa-nak.
Külön köszönet Verának, Berci barátnőjének, hogy ráébresztett miért fogom ki néha az olyan lányokat akik nem vesznek komolyan, és csak egy egy éjszakást látnak bennem. Ráadásul beképzeltnek is tűnök... pedig a humorom alapja az irónia... sajnálatos ha ezt a nők félreértik. Igyekszem megváltozni. Pedig az énem egy nagy része úgy érzi, hogy nekem a 19. századba kellett volna születnem.
No szervusztok!
szerda, február 13, 2008
I (L) BKV - Ha utálod akkor jobb lesz? - Persze
Ezt hatodikán fényképeztem a Deákon... muszáj volt levenni. Akkor váltam el Ilditől. Nem is értem hogy is volt kedvem ehhez, de utólag nem bánom :) csak most bevallom.. hiányzik. Eszembe juttatta milyen kellemes volt ölelni. No mindegy. Amúgy ma hulla voltam, vagyok.
Ma Norbival biliárdoztunk. Döntetlen lett megint a vége. És én csak arra tudok gondolni ha van egy kis időm agyalni, hogy úgy szeretnék egy biztos szerető társat :(
kedd, február 12, 2008
fejet a homokba... úgy van...
Ma unalmasan kezdődött a nap. Fél kilenckor felkeltem, és bementem a suliba. Egy érdekes szociológia óra után négyen mentünk csocsózni. Lac, Berci Berci barátnője Vera, és én. Aztán Lac ment külön. Mi meg mentünk a kínaiba. egy éve nem ettem szecsuánit, jól esett. Közben beszélgettünk. Vera elkezdett kérdezgetni nőügyben. Már nagyon rég nem jöttem zavarba... de most újra megtörtént. - Hogy lehet az hogy egy ilyen pasinak nincs barátnője? - Tette fel a kérdést, és ekkor csak néztem a tányért és nem tudtam mit mondani. Bercivel elkezdtek kielemezni, hogy milyen is vagyok. És addig jutottak, hogy Vera azt mondta, így első ránézésre "egyéjszakás" vagyok. ezen nagyon meglepődtem. Lehet több szemszögből értelmezni. De akkor sem érzem ettől magam jól :(
Nagyrészt olyan nőknek tetszem akkor akik egy éjszakás kapcsot akarnak? Vagy épp a fiatalok gerjednek rám. Persze hozzátette Vera, hogy aki ismer az tudja hogy nem ilyen vagyok. Azonban kezdem azt érezni, hogy ez annyira igaz, hisz nagyon sok lány elutasít ha közeledem, de akihez nem közeledem az próbálkozik. Lassan kezd egy rossz kép kialakulni magamról. Talán olyan vagyok, aki csak egy éjszakásokat keres, és nem veszi a nőket komolyan? Ráadásul párhuzamosan több nővel teszem ezt? Pedig nem ilyen vagyok. Annyira sajnálom, hogy más kép alakul ki rólam sok emberben. Keresem az igazit, csak boldog akarok lenni. Érzelmi gazdagságban szeretnék élni, és ezt megosztani azzal akit szeretek, és viszont szeret.
Nos elváltak útjaink, és én mentem a 4-es, 6-os villamosra. Felszálltam, és rögtön egy kellemes kinézetű talán 20-as leányzó mellém állt. Meg mintha kiszemelt volna két 15-16 éves rocker csajszi. De az járt az eszemben, hogy egy éjszakás vagyok a szemükben és egy erős dacot éreztem magamban, talán nőgyűlöletet. Olyat amit eddig soha nem éreztem. A két kislány nem érdekelt. De az idősebbik komolynak tűnő hölgy bizony erősen szugerált. Tudom biztosan hogy nézett, és értettem a jelzéseket, de én dacból nem foglalkoztam vele. Szegény majdnem kiesett a villamosból, mert miközben engem nézett kb 40 centiről, az ajtó ott kinyílt. Most nem tudom leírni hoyg a villamos melyik részén álltam de ahogy az egyik korlátnak dőlt és közben belenézett a szemembe körülbelül 20 centire közeledett, na én akkor elvörösödtem. Megnéztem én is lopva és rá kellett jönnöm, hogy valóban szép. De arra is rá kellett jönnöm, hogy nincs is önbizalmam. Talán a bennem lévő feszültség is ellenkezett. Persze Nyugatinál leszálltam és csak később kezdtem gondolkozni. Mit kellett volna csinálni, de azt hiszem csak jót tettem vele hogy nem szólítottam meg. komolyan néha már olyan közel állt, hogy azt hihették mások hogy együtt vagyunk. De valahogy olyan hülyeségek is eszembe jutottak, hogy aki ennyire próbálkozik biztos nem komplett, hogy hiába szép, ha elmebajos. Valószínűleg, ha esetleg meg akart volna szólítani se tudott volna, mert zenét hallgattam. El is határoztam, hogy mostantól könyvet viszek az útra és inkább olvasok. Itthon eleget hallgatom :)
Most ennyi. Semmi érdekeset nem tudok írni. Csak a hülye "mi lett volna, ha nem kapom meg az egy éjszakás jelzőt, és nem vagyok feldúlt..." kérdés jár/t a fejemben. Ezt már nem fogom megtudni....
Nagyrészt olyan nőknek tetszem akkor akik egy éjszakás kapcsot akarnak? Vagy épp a fiatalok gerjednek rám. Persze hozzátette Vera, hogy aki ismer az tudja hogy nem ilyen vagyok. Azonban kezdem azt érezni, hogy ez annyira igaz, hisz nagyon sok lány elutasít ha közeledem, de akihez nem közeledem az próbálkozik. Lassan kezd egy rossz kép kialakulni magamról. Talán olyan vagyok, aki csak egy éjszakásokat keres, és nem veszi a nőket komolyan? Ráadásul párhuzamosan több nővel teszem ezt? Pedig nem ilyen vagyok. Annyira sajnálom, hogy más kép alakul ki rólam sok emberben. Keresem az igazit, csak boldog akarok lenni. Érzelmi gazdagságban szeretnék élni, és ezt megosztani azzal akit szeretek, és viszont szeret.
Nos elváltak útjaink, és én mentem a 4-es, 6-os villamosra. Felszálltam, és rögtön egy kellemes kinézetű talán 20-as leányzó mellém állt. Meg mintha kiszemelt volna két 15-16 éves rocker csajszi. De az járt az eszemben, hogy egy éjszakás vagyok a szemükben és egy erős dacot éreztem magamban, talán nőgyűlöletet. Olyat amit eddig soha nem éreztem. A két kislány nem érdekelt. De az idősebbik komolynak tűnő hölgy bizony erősen szugerált. Tudom biztosan hogy nézett, és értettem a jelzéseket, de én dacból nem foglalkoztam vele. Szegény majdnem kiesett a villamosból, mert miközben engem nézett kb 40 centiről, az ajtó ott kinyílt. Most nem tudom leírni hoyg a villamos melyik részén álltam de ahogy az egyik korlátnak dőlt és közben belenézett a szemembe körülbelül 20 centire közeledett, na én akkor elvörösödtem. Megnéztem én is lopva és rá kellett jönnöm, hogy valóban szép. De arra is rá kellett jönnöm, hogy nincs is önbizalmam. Talán a bennem lévő feszültség is ellenkezett. Persze Nyugatinál leszálltam és csak később kezdtem gondolkozni. Mit kellett volna csinálni, de azt hiszem csak jót tettem vele hogy nem szólítottam meg. komolyan néha már olyan közel állt, hogy azt hihették mások hogy együtt vagyunk. De valahogy olyan hülyeségek is eszembe jutottak, hogy aki ennyire próbálkozik biztos nem komplett, hogy hiába szép, ha elmebajos. Valószínűleg, ha esetleg meg akart volna szólítani se tudott volna, mert zenét hallgattam. El is határoztam, hogy mostantól könyvet viszek az útra és inkább olvasok. Itthon eleget hallgatom :)
Most ennyi. Semmi érdekeset nem tudok írni. Csak a hülye "mi lett volna, ha nem kapom meg az egy éjszakás jelzőt, és nem vagyok feldúlt..." kérdés jár/t a fejemben. Ezt már nem fogom megtudni....
hétfő, február 11, 2008
Amorphis - House of sleep
Hello!
Azért ez a cím, mert több okból is. Egyszer azért mert csak. Amúgy meg ezt hallgatom éppen. Másszor meg azért, mert elaludtam ma. Igaz tök szándékosan, de ez a szándék is csak a telefon csipogása pillanatában dőlt el. Reggel ötkor kellett volna kelnem, ehelyett 11-kor keltem. Pontosan akkor, amikor vége volt az utolsó órámnak a suliban.
Ma se gondoltam rá, hogy írni fogok, de most olyan hangulat úrrá rajtam, amire később emlékezni szeretnék. Éppen éhes lettem, így elkezdtem csipszet csinálni a konyhában. Közben a Spektrumot néztem. A gyermekek érzelmeinek kialakulásáról volt dokumentum film. Érdekelt, mert ha lesz gyermekem, szeretném a lehető legjobban nevelni. Saját magam és az ő dolgának könnyítésére. Nos tudni illik rólam, hogy imádom a gyerekeket. Világ életemben szerettem őket, és viszont. A nyári erdélyi utam is ezt erősítette meg bennem. Nem hinni el rólam, de elérzékenyülök, ha okos, szép és aranyos kiskölköket látok. (Nem a pedofilizmus miatt -.-) Azt hiszem az apai ösztönök törnek fel bennem. No meg, annyira szeretném megadni már azt a szeretet és törődést a gyerekeimnek, amit - úgy érzem - én nem kaptam meg. Ajj megint az önsajnálat. Unom magam. Annyira szép látvány volt, amikor a kísérletben először mutatták ki a büszkeség jelét a gyermeken. Ha rajzolt valamit, és megdícsérte az anyja, és mondta hogy kirakjuk a falra, hogy sokan lássák. (Könnybe lábadt szemek :S) Engem speciel soha nem dicsértek így, és furcsálltam is anno, hogy exem öccsének a rajzait az anyukája mindig kirakta.
Furcsa érzés ez az egész, végre nem valaki miatt érzem magam így, hanem magam miatt. Rohadt gombóc a torkomban, de feszít, és fáj a torkom. Közben Amorphisnak ez a legjobb száma duruzsol a fülembe.
Ha gyerekeim lesznek az biztos, hogy nagyon szeretni fogom őket. Ez az egyetlen életcélom, egy szerető családot szeretnék, hogy legalább életem másik felében szeretetben élhessek. Nem is értem miért írom le, főleg úgy hogy sokan láthassák. Eleve más embert látnak bennem, még az engem jobban ismerő emberek is.
Hát nem gondoltam, hogy ez a szám meg tud ríkatni... hát sikerült ezzel a lelkiállapottal. De legalább, nem Ő miatt most. Vagy ez a család csak azért tűnik olyan elérhetetlennek, mert nem tud senki sem igazán érdekelni? Ki lesz majd a gyermekeim anyja? Kinek a kezét foghatom majd a szülőszobában? Kinek a gyermekét mondhatom a saját gyermekemnek? Azért tanulok most, azért akarom hogy ez a diploma meglegyen, hogy biztos anyagi hátteret nyújthassak nekik majd. Élek én most is, de akkor leszek igazán boldog, ha majd a gyermekem szalad velem szembe és a nyakamba ugrik, és azt mondja hogy szeret. (Álomvilágom siratom épp, nem kicsit :S Ez az előző mondat nehezen is jött.)
Mondhatjuk, hogy egyszerű életcél. Hisz szinte mindenkinek lehet gyermeke. De látom a sok bukást, a válást. Ezért fogom én jobban megbecsülni, ha lesz egy szerető nő az életemben, aki úgy ad gyermeket, hogy eleve őt képzelem el a gyermekeim anyjának. Akivel leélném az életem és akivel együtt nevelnénk a sarjainkat. Nem térek ki arra hogy érdemes-e ebben a világba gyermeket szülni. Annyi számít most, hogy a magyarságot gyarapítani szeretném. haldokló nemzetünket belülről bomlasztják. Médiával, butasággal, hazugsággal.
Azért ez a cím, mert több okból is. Egyszer azért mert csak. Amúgy meg ezt hallgatom éppen. Másszor meg azért, mert elaludtam ma. Igaz tök szándékosan, de ez a szándék is csak a telefon csipogása pillanatában dőlt el. Reggel ötkor kellett volna kelnem, ehelyett 11-kor keltem. Pontosan akkor, amikor vége volt az utolsó órámnak a suliban.
Ma se gondoltam rá, hogy írni fogok, de most olyan hangulat úrrá rajtam, amire később emlékezni szeretnék. Éppen éhes lettem, így elkezdtem csipszet csinálni a konyhában. Közben a Spektrumot néztem. A gyermekek érzelmeinek kialakulásáról volt dokumentum film. Érdekelt, mert ha lesz gyermekem, szeretném a lehető legjobban nevelni. Saját magam és az ő dolgának könnyítésére. Nos tudni illik rólam, hogy imádom a gyerekeket. Világ életemben szerettem őket, és viszont. A nyári erdélyi utam is ezt erősítette meg bennem. Nem hinni el rólam, de elérzékenyülök, ha okos, szép és aranyos kiskölköket látok. (Nem a pedofilizmus miatt -.-) Azt hiszem az apai ösztönök törnek fel bennem. No meg, annyira szeretném megadni már azt a szeretet és törődést a gyerekeimnek, amit - úgy érzem - én nem kaptam meg. Ajj megint az önsajnálat. Unom magam. Annyira szép látvány volt, amikor a kísérletben először mutatták ki a büszkeség jelét a gyermeken. Ha rajzolt valamit, és megdícsérte az anyja, és mondta hogy kirakjuk a falra, hogy sokan lássák. (Könnybe lábadt szemek :S) Engem speciel soha nem dicsértek így, és furcsálltam is anno, hogy exem öccsének a rajzait az anyukája mindig kirakta.
Furcsa érzés ez az egész, végre nem valaki miatt érzem magam így, hanem magam miatt. Rohadt gombóc a torkomban, de feszít, és fáj a torkom. Közben Amorphisnak ez a legjobb száma duruzsol a fülembe.
Ha gyerekeim lesznek az biztos, hogy nagyon szeretni fogom őket. Ez az egyetlen életcélom, egy szerető családot szeretnék, hogy legalább életem másik felében szeretetben élhessek. Nem is értem miért írom le, főleg úgy hogy sokan láthassák. Eleve más embert látnak bennem, még az engem jobban ismerő emberek is.
Hát nem gondoltam, hogy ez a szám meg tud ríkatni... hát sikerült ezzel a lelkiállapottal. De legalább, nem Ő miatt most. Vagy ez a család csak azért tűnik olyan elérhetetlennek, mert nem tud senki sem igazán érdekelni? Ki lesz majd a gyermekeim anyja? Kinek a kezét foghatom majd a szülőszobában? Kinek a gyermekét mondhatom a saját gyermekemnek? Azért tanulok most, azért akarom hogy ez a diploma meglegyen, hogy biztos anyagi hátteret nyújthassak nekik majd. Élek én most is, de akkor leszek igazán boldog, ha majd a gyermekem szalad velem szembe és a nyakamba ugrik, és azt mondja hogy szeret. (Álomvilágom siratom épp, nem kicsit :S Ez az előző mondat nehezen is jött.)
Mondhatjuk, hogy egyszerű életcél. Hisz szinte mindenkinek lehet gyermeke. De látom a sok bukást, a válást. Ezért fogom én jobban megbecsülni, ha lesz egy szerető nő az életemben, aki úgy ad gyermeket, hogy eleve őt képzelem el a gyermekeim anyjának. Akivel leélném az életem és akivel együtt nevelnénk a sarjainkat. Nem térek ki arra hogy érdemes-e ebben a világba gyermeket szülni. Annyi számít most, hogy a magyarságot gyarapítani szeretném. haldokló nemzetünket belülről bomlasztják. Médiával, butasággal, hazugsággal.
péntek, február 08, 2008
Aludj el kisember, aludj el!
Láttál már olyan horrorfilmet, amiről nem tudtad eldönteni, hogy ez most mi is akar lenni? Talán egy vígjáték, ami kicsit undorító? Nos a Planet Terror ilyen... zombifilm, kicsit Sin City-s feeling, de lehet, csak Bruce Willis miatt? Nem tudom elképzelni, hogy vagyok képes végignézni ilyen szarokat. Mondjuk a lényeg a két csomag mikrós popcorn volt, amit vacsora helyett befaltam.
Most itt dünnyög a fülembe Zorall új albuma... ez a szerelem dolog olyan dolog, ami az Isten felfogásához hasonlítható, ez a zene hatásai is ilyen... érzem hogy jó, érzem hogy érzelmek korcsolyáznak befagyott lelkemen... és ahogy hallgatom nem érzem a változást, hogy elég lenne. Ahogy a jégcsap nő... nem látom, de másnap mégis sokkal nagyobb.
Ma egész nap a sudoku fejtő programommal szarakodtam, és megérte. Igaz nem beszéltem kb 3-4 mondatot ma, de most láthatod bepótolom. Bár... értelme nem sok. Hát én azt mondom Csak azért is szerelem. Majd valaki jön és majd valaki megy aki rám nevet. Meg persze tudom hogy van aki szebb, és van aki jobb, de olyan nincs aki én vagyok. Ebbe bele fogok halni, majd konfettikel üzenem az égből, hogy itt vagyok. Minden egyes pöttyre felírom majd a nevedet, a tiédet, akiért éltem a létem és vártam az álom halálom.
Mosoly közben összegyűrődik az arcom, mint a puha takaró, amikor szorítom ahogy arra gondolok, mi lett volna ha a szürke házfalakra nem szakadt volna a csend. Amelyet a sors hozott el talicskán, és ráöntötte a lábamra, így megmozdulni sem tudok... belémkötött, lefogott az utamon...
No tessék... elkalandoznék... gondolatban, de ezek az utak mind hozzád vezetnek. Az utak végén egy palota ül, vagy áll, és ott benn vársz, csak vársz valakire. Akárhány úton indulok el, mindig a te ajtód előtt állok, és kopogok, de hiába. Eláztam, fázom. A könnyeimtől csurom vizesen, szipogva lehet nem is ott állok, csupán a csend kötött meg a lábamon és mozdulni sem tudok?
Furcsa világot látok magam körül. A sötétlila égen, fekete felhőkből fényes villámok csapnak ki, ahogy a béka a nyelvével a legyet... úgy kapja el a fákat, és mindent amit lát. Sötétkék levelük azonnal lángra gyúl és lilás fényben sikítva felmarcangolja őket a tűz. A fekete föld úgy majszolja a rajta járókat, mint a kisgyermek a csokoládét... maszatos arcát pedig a gyilkos ég nyalogatja. Ha meg tudnék mozdulni, menekülnék a palotádba, mely lehet csak egy képzelt világban létezik.
Az a bizonyos vihar, csak környékez folyamatosan kering, felmér. Néha megcsap a jeges szele, de a lebetonozott lelkemet nem bánthatja.. hisz tudja hogy védtelen.
Nyirkos aszfaltra fekszem, érzed azt a szagot amit áraszt? Folyamatosan párolog, de újabb latyakot hozó szeles eső frissíti az illatát. Aludni akarok, de a lucskos cseppek éberen tartanak.. és a reflexek miatt sem tudok nem hunyorogni. Ha elfordítom a fejem, akkor a csokiszagú föld leheletét érzem erősebben, ha az ég felé nézek, csípked a jeges zápora. Hegyes, matt szürkésbarna halvány jégcseppek záporoznak, üvegként törve szét az úton és a bőrömben... szilánkokra repedve és sebezve...
Lassan elalszom.. megszokva e világ körülményeit. Nem zavar már a csokiemberek üvöltése, amikor mohón nyammog rajta a föld. A fák is elfogytak a környéken... kopár, csokiszagú világ foglya vagyok...
Most itt dünnyög a fülembe Zorall új albuma... ez a szerelem dolog olyan dolog, ami az Isten felfogásához hasonlítható, ez a zene hatásai is ilyen... érzem hogy jó, érzem hogy érzelmek korcsolyáznak befagyott lelkemen... és ahogy hallgatom nem érzem a változást, hogy elég lenne. Ahogy a jégcsap nő... nem látom, de másnap mégis sokkal nagyobb.
Ma egész nap a sudoku fejtő programommal szarakodtam, és megérte. Igaz nem beszéltem kb 3-4 mondatot ma, de most láthatod bepótolom. Bár... értelme nem sok. Hát én azt mondom Csak azért is szerelem. Majd valaki jön és majd valaki megy aki rám nevet. Meg persze tudom hogy van aki szebb, és van aki jobb, de olyan nincs aki én vagyok. Ebbe bele fogok halni, majd konfettikel üzenem az égből, hogy itt vagyok. Minden egyes pöttyre felírom majd a nevedet, a tiédet, akiért éltem a létem és vártam az álom halálom.
Mosoly közben összegyűrődik az arcom, mint a puha takaró, amikor szorítom ahogy arra gondolok, mi lett volna ha a szürke házfalakra nem szakadt volna a csend. Amelyet a sors hozott el talicskán, és ráöntötte a lábamra, így megmozdulni sem tudok... belémkötött, lefogott az utamon...
No tessék... elkalandoznék... gondolatban, de ezek az utak mind hozzád vezetnek. Az utak végén egy palota ül, vagy áll, és ott benn vársz, csak vársz valakire. Akárhány úton indulok el, mindig a te ajtód előtt állok, és kopogok, de hiába. Eláztam, fázom. A könnyeimtől csurom vizesen, szipogva lehet nem is ott állok, csupán a csend kötött meg a lábamon és mozdulni sem tudok?
Furcsa világot látok magam körül. A sötétlila égen, fekete felhőkből fényes villámok csapnak ki, ahogy a béka a nyelvével a legyet... úgy kapja el a fákat, és mindent amit lát. Sötétkék levelük azonnal lángra gyúl és lilás fényben sikítva felmarcangolja őket a tűz. A fekete föld úgy majszolja a rajta járókat, mint a kisgyermek a csokoládét... maszatos arcát pedig a gyilkos ég nyalogatja. Ha meg tudnék mozdulni, menekülnék a palotádba, mely lehet csak egy képzelt világban létezik.
Az a bizonyos vihar, csak környékez folyamatosan kering, felmér. Néha megcsap a jeges szele, de a lebetonozott lelkemet nem bánthatja.. hisz tudja hogy védtelen.
Nyirkos aszfaltra fekszem, érzed azt a szagot amit áraszt? Folyamatosan párolog, de újabb latyakot hozó szeles eső frissíti az illatát. Aludni akarok, de a lucskos cseppek éberen tartanak.. és a reflexek miatt sem tudok nem hunyorogni. Ha elfordítom a fejem, akkor a csokiszagú föld leheletét érzem erősebben, ha az ég felé nézek, csípked a jeges zápora. Hegyes, matt szürkésbarna halvány jégcseppek záporoznak, üvegként törve szét az úton és a bőrömben... szilánkokra repedve és sebezve...
Lassan elalszom.. megszokva e világ körülményeit. Nem zavar már a csokiemberek üvöltése, amikor mohón nyammog rajta a föld. A fák is elfogytak a környéken... kopár, csokiszagú világ foglya vagyok...
csütörtök, február 07, 2008
Beékelődött fejezet...
Mai napom... másnak unalmas...
Processzorok utasítászintű vezérlése nagyon tetszik. Aztán sok szünet. Valakire gondolós unatkozás :$ Aztán Tavaszmező utca keresés, ahol Multimédia design 4 kredites tárgyam volt. És Noronorbi is beért kis késéssel. A tárgy tetszik... ennyi-t mára.
Ja és egy pár kérdés.
El tudod képzelni, hogy jövőhét pénteken én Motorhead - Ace of spades-t meg Satirycon - KING-et fogok "énekelni"? :D Ma meg holnap is gyakorolni fogom őket, meg a többi tervezett számot. Szinte várom már hogy újra mikrofon legyen előttem.
Tegnapi nap estére jobb kedvem lett, mert olyan jót beszélgettem Vele. Csak olyan jó lenne ha a szívem is felfogná hogy nulla esély. De őszintén szólva ehhez sok idő fog kelleni. De dolgozom a dolgon. Azt hiszem jó pár napig abból az ölelésből fogok élni, és az emlékéből. A haja illatából, a mosolyából, ahogy a szeménél megjelennek a mosolyráncok az annyira gyönyörű. Próbált is Ildi elrettenteni vigyorgós képekkel, de olyan édesek, hogy csak... na :)
Szóval ma ennyi... nem tudom... körülöttem a vihar, de nem akar még ideérni... félek, hogy ha elér addigra óriásira felkorbácsolódik... de még semmi.
Processzorok utasítászintű vezérlése nagyon tetszik. Aztán sok szünet. Valakire gondolós unatkozás :$ Aztán Tavaszmező utca keresés, ahol Multimédia design 4 kredites tárgyam volt. És Noronorbi is beért kis késéssel. A tárgy tetszik... ennyi-t mára.
Ja és egy pár kérdés.
El tudod képzelni, hogy jövőhét pénteken én Motorhead - Ace of spades-t meg Satirycon - KING-et fogok "énekelni"? :D Ma meg holnap is gyakorolni fogom őket, meg a többi tervezett számot. Szinte várom már hogy újra mikrofon legyen előttem.
Tegnapi nap estére jobb kedvem lett, mert olyan jót beszélgettem Vele. Csak olyan jó lenne ha a szívem is felfogná hogy nulla esély. De őszintén szólva ehhez sok idő fog kelleni. De dolgozom a dolgon. Azt hiszem jó pár napig abból az ölelésből fogok élni, és az emlékéből. A haja illatából, a mosolyából, ahogy a szeménél megjelennek a mosolyráncok az annyira gyönyörű. Próbált is Ildi elrettenteni vigyorgós képekkel, de olyan édesek, hogy csak... na :)
Szóval ma ennyi... nem tudom... körülöttem a vihar, de nem akar még ideérni... félek, hogy ha elér addigra óriásira felkorbácsolódik... de még semmi.
szerda, február 06, 2008
A vihar közepén szélcsend
Viharos szél fújt... felkavarta a tó felszínét... de most elállt... csend van... komor, bús csend.
Körülötte viharfelhők sötétlenek. Villámok nyúlnak le az égből.
Dörög, morog a Földanya. De a tó környékén mégis síri csend van.
Körülötte összeomlik épp a világ... remeg a tó lelke, a lélek tava...
Lassan eltűnik az univerzuma amiben létezik... amiben áll, amiben megtalálta tápláló forrását...
Közeledik a vihar, félek...
Körülötte viharfelhők sötétlenek. Villámok nyúlnak le az égből.
Dörög, morog a Földanya. De a tó környékén mégis síri csend van.
Körülötte összeomlik épp a világ... remeg a tó lelke, a lélek tava...
Lassan eltűnik az univerzuma amiben létezik... amiben áll, amiben megtalálta tápláló forrását...
Közeledik a vihar, félek...
kedd, február 05, 2008
Vihar előtti csend
Ma már nem hullámzik a tó, falevelet sodorva arrébb a felszínén.
Megremegett ez a tó nemrég, kezem is zavarta felszínét.. de csak remegett a fagyosságától.
Holnap árvíz lesz, felkavarodik az alja, és sok szutykot sodor majd bele az eső, a vihar.
Hogy miért várom a vihart?
Hogy tápláljam a tavat ezzel a sok humusszal...
Egyszer majd csak megnyugszik és leülepszik... magába zárja a vihar emlékét, és újra élet sarjad benne. De egy ideig üres és halott lesz a vihar után...
Megremegett ez a tó nemrég, kezem is zavarta felszínét.. de csak remegett a fagyosságától.
Holnap árvíz lesz, felkavarodik az alja, és sok szutykot sodor majd bele az eső, a vihar.
Hogy miért várom a vihart?
Hogy tápláljam a tavat ezzel a sok humusszal...
Egyszer majd csak megnyugszik és leülepszik... magába zárja a vihar emlékét, és újra élet sarjad benne. De egy ideig üres és halott lesz a vihar után...
hétfő, február 04, 2008
ma kikészültem testileg is...
Megvolt első nap a suliban. Unalmas álmosos. ugyanis hajnal egykor keveredtem az ágyba és nem aludtam egy percet sem. 5-kor keltem. Kissé hulla voltam. Két előadást túléltem, majd abban a tudatban kísértem Norbit az Árpád hídhoz, hoyg 11-től 3-ig ráérek. Aztán jött egy sms, és indulhattam is haza sajnos. Az a lefájóbb, hoyg nem lepődtem meg. Egykor már itthon voltam.
A fáradtságom erős maradt, hiába aludtam előadásokon és buszon. Itthon jól bezabáltam. aztán fél négykor megnéztem az Alien vs Predator 2-t, szerencsére felkészültem arra, hogy semmi félelmetes nem lesz, valamint hogy nem lesz valami nagy története. Után sikeresen bealudtam. Csak én nem szeretek felöltözve aludni, így időnként felébredtem ledobtam magamról egy-egy ruhadarabot.
Nos a legutolsónál, már úgy döntöttem elmegyek fürdeni is... sajnos felébredtem, próbáltam aludni, de elkezdett kattogni az agyam, versek, életemről, suliról és a holnapi Gyöngyvérről.
Nem is kezdem el nagyon, de a Zorall egy két száma annyira jó lett, végre komolyabb számok is akadnak, szerelmesek, csak annyira érzem hogy magányos vagyok. Aki közeledne eltolom magamtól, aki meg elkerül Ő után vágyom... de oly' reménytelenül. Az a rossz érzésem van, hogy hamarosan átváltok zombi üzemmódba. Szerintem ne akard tudni milyen az. Nem fog használni, de ezt az állapotot már unom.
A fáradtságom erős maradt, hiába aludtam előadásokon és buszon. Itthon jól bezabáltam. aztán fél négykor megnéztem az Alien vs Predator 2-t, szerencsére felkészültem arra, hogy semmi félelmetes nem lesz, valamint hogy nem lesz valami nagy története. Után sikeresen bealudtam. Csak én nem szeretek felöltözve aludni, így időnként felébredtem ledobtam magamról egy-egy ruhadarabot.
Nos a legutolsónál, már úgy döntöttem elmegyek fürdeni is... sajnos felébredtem, próbáltam aludni, de elkezdett kattogni az agyam, versek, életemről, suliról és a holnapi Gyöngyvérről.
Nem is kezdem el nagyon, de a Zorall egy két száma annyira jó lett, végre komolyabb számok is akadnak, szerelmesek, csak annyira érzem hogy magányos vagyok. Aki közeledne eltolom magamtól, aki meg elkerül Ő után vágyom... de oly' reménytelenül. Az a rossz érzésem van, hogy hamarosan átváltok zombi üzemmódba. Szerintem ne akard tudni milyen az. Nem fog használni, de ezt az állapotot már unom.
vasárnap, február 03, 2008
Zorall utóérzés
Sziasztok!
Tegnap voltunk Zorallon. Jött Blase, Attila, HPeti, Berci, Vera (Berci barátnője) és persze szerény személyem. Persze koncert előtt tudtam meg hogy van új albumuk. Ma ezt elkérte Blasetől és egész nap ezt hallgattam. A koncert jó volt, kocsikáztam egy kicsit a XI kerületben. Eltévedtem. Sebaj hazafelé 25 perc alatt háztól házig eljutottam simán.
Körülöttem sok sok pár volt és jó volt látni, hogy másnak nem reménytelen... majd egyszer nekem is kiderül majd. Holnap pl... kezdődik suli... utána, végre sikerül összefutnunk Ildivel. Remélem jó lesz, bevallom félek, hogy azért akar találkozni hogy szemembe is mondja, hogy szia... De akkor biztos fel fogom fogni. Elég negatív vagyok tudom, de nem merek reménykedni, túl szép hogy igaz legyen az amiről álmodom már egy jó ideje.
Szóval suli... nem kerültem be egyik szakirányra sem. Így csúszok még egy félévet. Azzal nyugtatgatom magam, hogy így könnyűek lesznek a félévek. De jó lenne már diplomával, munkával, pénzzel, kocsival, önellátva élni.
Azt veszem észre magamon, hogy egyre többet énekelek. Zorallon is igyekeztem az én "speciális" hangomon visszaadni azt amit hallok :) És itthon is Zorallt olyan jó énekelni, meg hazafelé tegnap kocsiban... senki nem zavart. Tervezzük a további próbákat, amin én őszintén szólva meglepődtem, nem éreztem magam olyan jónak, de hát poénnak lehet jók vagyunk :D Következő próbán már lesz közönség is ami cinkes lesz, de hát evvan :D
Ennyit mára, úgyszeretnék holnap egy jókedélyű posztot írni este. Adja a Sors, hogy így legyen... azaz adja hosszútávon azt, hogy boldog lehessek a világban.
Ego megvolt. Legyen a legjobb mindenkinek! Páá
Tegnap voltunk Zorallon. Jött Blase, Attila, HPeti, Berci, Vera (Berci barátnője) és persze szerény személyem. Persze koncert előtt tudtam meg hogy van új albumuk. Ma ezt elkérte Blasetől és egész nap ezt hallgattam. A koncert jó volt, kocsikáztam egy kicsit a XI kerületben. Eltévedtem. Sebaj hazafelé 25 perc alatt háztól házig eljutottam simán.
Körülöttem sok sok pár volt és jó volt látni, hogy másnak nem reménytelen... majd egyszer nekem is kiderül majd. Holnap pl... kezdődik suli... utána, végre sikerül összefutnunk Ildivel. Remélem jó lesz, bevallom félek, hogy azért akar találkozni hogy szemembe is mondja, hogy szia... De akkor biztos fel fogom fogni. Elég negatív vagyok tudom, de nem merek reménykedni, túl szép hogy igaz legyen az amiről álmodom már egy jó ideje.
Szóval suli... nem kerültem be egyik szakirányra sem. Így csúszok még egy félévet. Azzal nyugtatgatom magam, hogy így könnyűek lesznek a félévek. De jó lenne már diplomával, munkával, pénzzel, kocsival, önellátva élni.
Azt veszem észre magamon, hogy egyre többet énekelek. Zorallon is igyekeztem az én "speciális" hangomon visszaadni azt amit hallok :) És itthon is Zorallt olyan jó énekelni, meg hazafelé tegnap kocsiban... senki nem zavart. Tervezzük a további próbákat, amin én őszintén szólva meglepődtem, nem éreztem magam olyan jónak, de hát poénnak lehet jók vagyunk :D Következő próbán már lesz közönség is ami cinkes lesz, de hát evvan :D
Ennyit mára, úgyszeretnék holnap egy jókedélyű posztot írni este. Adja a Sors, hogy így legyen... azaz adja hosszútávon azt, hogy boldog lehessek a világban.
Ego megvolt. Legyen a legjobb mindenkinek! Páá
péntek, február 01, 2008
Elemi utcás biliárdozós találkozós este
Tegnap este hétkor találkoztunk az Újpest Városkapu metrómegállónál, majd sok-sok várakozás után mindenki megérkezett. Húú megpróbálom felsorolni kik voltak. Norbee, NoroNorbi, Rudy Norbi, Blase, Pityu, Yokee, Adri, Berci, Lac, Lac sok barátja, kb 6-an, de ők külön voltak, Akasha (Zoli). Erősen koncentrálok, de nem jut eszembe, hogy kit hagyok ki, remélem senkit. Majd még írás közben beugrik talán. Ja és végül én is ott voltam :D
Sajnos Blase hamar hazament, mert Amerikából hazajött rokona és pofavizit volt náluk. Aztán később becsatlakoztak Berci barátnője Vera, aki utál :D (Amúgy nem) Meg Vera, aki Vera barátnője, (ki érti már ezt?) Ő, azt hiszem nem utál. Sajnos az én telefonom szar képeket csinál, meg nem is fényképeztem le mindenkit, de lesznek profi képek úgyis, majd idevágom később a linket. Nagyon jól éreztem magam. Kis séta után, ami kb 10 perc volt megérkeztünk a szalonba. Korrekt kiszolgálás, korrekt áron. Korrekt asztalok, korrekt dákók. Muszáj lesz megjegyeznem oda az utat kocsival :) Mivel én hülye megálltam Népligetnél és aztán metróztam, aztán hazafele 914-es éjszakai majd a 901-es éjszakai. Fél négyre értem haza. Az odaséta közben NoroNorbival megbeszéltük a nőügyeket. Most nekem valahogy nem volt mit mesélni. Csak az hogy várom a találkozót Vele, amiről még nem tudom milyen tali lesz. Ki tudja lehet lekoptat végleg, mit álmodozom már annyit róla? Nem tudom, nem merek reménykedni semmiben. Remélem legrosszabb esetben is azt fogja mondani, hogy csak barátok lehetünk. No megint elkalandoztam.
Nos akkor következzen az a kemény 6 kép, amit sikerült elsütnöm:
Ő itt RudyNorbi. Jó homályos a kép, de Norbi nem olyan homályos, mint látszik. :D
RudyNorbi, Lac, Adri sorban, csak nem látszik a fejük nagyon. Majd a többi képen.
Akasha Zoli, és Yokee. Yokee-nak köszönjük a szervezést, nélküle az egész nem ilyen lenne.
NoroNorbi. Ő csinálta a legtöbb képet, meg persze nagy bátran odaadta a gépét nekünk amatőr fotósoknak is.Ezen a feje épp enm látszik, de majd a következő képeken...
NoroNorbi nem hagyja Blase-t lőni mert fotózik, ezért Blase "hátbabaszva lő" :D Noro ennek minden bizonnyal nagyon örül :D
És Rudyról még egy művészi kép, látszik ahogy a fehér golyó elsuhan a kép szélén, mert Rudy olyan erőseket lő, és gyorsan gurulnak a golyók.
Ennyi, a többi képre a link majd lejjebb lesz látható, megjegyzem, hogy előző biliárdozós találkákról is vannak képek, de azokat ne nézzétek meg, mert kibaszott hülyén néztem ki :D Na jó, a mostaniakon is, szóval lényegtelen.
Most keltem kb. egy órája. És álmodtam. Nem tudom hol voltam, talán egy színházi társulat egy pincehelyiségében, ahol próbáltak, vagy előadtak. Egy szőke lány volt ott. Beszélgettünk. Álmomban meg akartam ölelni, azt hiszem meg is öleltem. De annyira furcsa volt, csak a szeretethiány ami vezérelt. Most is úgy hiányzik egy ölelés. No mindegy. Aztán beszélgettünk és hirtelen a számra adott egy puszit. Majd még többször. Nevezzük csóknak, csak nem az a bizonyos francia csók. Aztán azt mondta, hogy csak azért csinálta mert kíváncsi volt, és hogy "meglegyek neki". Valahogy nem érdekelt, mert én másra gondoltam inkább. És most jön a felismerés, hogy most már úgy néz ki valóban Róla álmodom. Nem volt szereplője az álmomnak. De mégis Rá vágytam álmomban is. Annyi minden kavarog még a fejemben, de nem írom le.
És itt hamarosan lesz egy link az összes biliárdozós, jó minőségű képhez:
http://norro.extra.hu/AntiRicardoNikardo.zip
Vigyázat 216 mega :D
És utólag is elnézést, kimaradt Sanya, pedig annyit lábatlankodott ott nekem amikor lőni akartam :P
Űdvőzleet!
Sajnos Blase hamar hazament, mert Amerikából hazajött rokona és pofavizit volt náluk. Aztán később becsatlakoztak Berci barátnője Vera, aki utál :D (Amúgy nem) Meg Vera, aki Vera barátnője, (ki érti már ezt?) Ő, azt hiszem nem utál. Sajnos az én telefonom szar képeket csinál, meg nem is fényképeztem le mindenkit, de lesznek profi képek úgyis, majd idevágom később a linket. Nagyon jól éreztem magam. Kis séta után, ami kb 10 perc volt megérkeztünk a szalonba. Korrekt kiszolgálás, korrekt áron. Korrekt asztalok, korrekt dákók. Muszáj lesz megjegyeznem oda az utat kocsival :) Mivel én hülye megálltam Népligetnél és aztán metróztam, aztán hazafele 914-es éjszakai majd a 901-es éjszakai. Fél négyre értem haza. Az odaséta közben NoroNorbival megbeszéltük a nőügyeket. Most nekem valahogy nem volt mit mesélni. Csak az hogy várom a találkozót Vele, amiről még nem tudom milyen tali lesz. Ki tudja lehet lekoptat végleg, mit álmodozom már annyit róla? Nem tudom, nem merek reménykedni semmiben. Remélem legrosszabb esetben is azt fogja mondani, hogy csak barátok lehetünk. No megint elkalandoztam.
Nos akkor következzen az a kemény 6 kép, amit sikerült elsütnöm:
Ő itt RudyNorbi. Jó homályos a kép, de Norbi nem olyan homályos, mint látszik. :D
RudyNorbi, Lac, Adri sorban, csak nem látszik a fejük nagyon. Majd a többi képen.
Akasha Zoli, és Yokee. Yokee-nak köszönjük a szervezést, nélküle az egész nem ilyen lenne.
NoroNorbi. Ő csinálta a legtöbb képet, meg persze nagy bátran odaadta a gépét nekünk amatőr fotósoknak is.Ezen a feje épp enm látszik, de majd a következő képeken...
NoroNorbi nem hagyja Blase-t lőni mert fotózik, ezért Blase "hátbabaszva lő" :D Noro ennek minden bizonnyal nagyon örül :D
És Rudyról még egy művészi kép, látszik ahogy a fehér golyó elsuhan a kép szélén, mert Rudy olyan erőseket lő, és gyorsan gurulnak a golyók.
Ennyi, a többi képre a link majd lejjebb lesz látható, megjegyzem, hogy előző biliárdozós találkákról is vannak képek, de azokat ne nézzétek meg, mert kibaszott hülyén néztem ki :D Na jó, a mostaniakon is, szóval lényegtelen.
Most keltem kb. egy órája. És álmodtam. Nem tudom hol voltam, talán egy színházi társulat egy pincehelyiségében, ahol próbáltak, vagy előadtak. Egy szőke lány volt ott. Beszélgettünk. Álmomban meg akartam ölelni, azt hiszem meg is öleltem. De annyira furcsa volt, csak a szeretethiány ami vezérelt. Most is úgy hiányzik egy ölelés. No mindegy. Aztán beszélgettünk és hirtelen a számra adott egy puszit. Majd még többször. Nevezzük csóknak, csak nem az a bizonyos francia csók. Aztán azt mondta, hogy csak azért csinálta mert kíváncsi volt, és hogy "meglegyek neki". Valahogy nem érdekelt, mert én másra gondoltam inkább. És most jön a felismerés, hogy most már úgy néz ki valóban Róla álmodom. Nem volt szereplője az álmomnak. De mégis Rá vágytam álmomban is. Annyi minden kavarog még a fejemben, de nem írom le.
És itt hamarosan lesz egy link az összes biliárdozós, jó minőségű képhez:
http://norro.extra.hu/AntiRicardoNikardo.zip
Vigyázat 216 mega :D
És utólag is elnézést, kimaradt Sanya, pedig annyit lábatlankodott ott nekem amikor lőni akartam :P
Űdvőzleet!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)