Helyzetjelentés a próba után :D

Ő itt Lac. A nagyon lelkes dobosunk :D A tika tika már megy neki :D




Ő pedig Blase. Az ötletgazda, a gitáros, a mindentudó zeneisten :D Nélküle nulla lett volna az egész próba.



Nos majd rólam is lesz kép, csak el kell kérjem Blase-tól. Éneklés közben nem készült rólam kép, de higgyétek el azt csináltam a legtöbbet. doboltam is, a többiek kárára, és gitároztam is... az meg no comment :D Jól éreztem magam, és röhögtünk sokat... jelentem én büffögtem is sokat. Nehogy már... végre volt mikrofon amibe érdemes volt :D
Na folyt. köv....
Ez meg lennék itt 3x, csak mert Blase annyi képet csinált :D Nem hogy énekelt volna addig XD






Nos ennyi volt belőlünk. A setlist kicsit érdekesen alakult, mivel nem sikerült eljátszani a könnyűnek tűnő KING-et. Viszont a Masters of puppets meg egyszer csak kipattant a fejemből, és elkezdtem énekelni :D Aztán ment rá a dob meg a gitár. Persze voltak "hová mész te kisnyulacska" grindcore-os verzióban. "Bújj bújj zöld ág" is előfordult, valamit szabad asszociációval énekeltem arra amit zúztak :D És párszor a két versem is elordibáltam. Az Üres béke, amely megtalálható lentebb, és az "amikor a sebe kifakad" című irományom. Én meglehetősen jól éreztem magam. Lac is és Blase is. Fáj a torkom, de annyira jó volt ott a mikrofon mögött állni, és elfelejthettem néhány percre hogy ki vagyok valójában a világban.
No elfáradtam. Egyet sajnálok, hogy nem keltem fel egy kicsit korábban, és nem készültem el hamarabb, hogy Ildivel találkozzak... az a pár perc is sokat jelentett volna, hisz már nagyon hiányzik a társasága és minden hozzá fűződő dolog :)

Ágyő!

Most ilyen kedvem van - képek következének vala

Na ez a határ... így már nagyon nem akarok kinézni :D


Kutya és cica, meg egyéb ennivaló képek :)












































































Imádom ezeket a képeket, meg a hasonlókat.

Amúgy én hülye, ha ma korábban kelek láthatom Ildit. Most indul a busz amivel, ha bementem volna, elmehettem volna segíteni neki anyukájának ajándékot venni. De 18 percem volt arra, hogy egy nagy tááál fiiinom lecsót megegyek, megborotválkozzak és felöltözzek. A hajam kibontsam éppen egyenesítés céljából összefogott állapotából, és kiérjek a buszmegállóhoz. Realizáltam magamban, hogy az óriási akarta nem elég ahhoz hogy ezt mind meg tudjam tenni ennyi idő alatt. Így a 13:50-es busszal zúzok befele, és így is alig fogok odaérni Nyugatihoz háromnegyed háromra. Én leszek az énekes, próbaterembe megyünk, ha még nem említettem.
A buszhoz mellesleg normális tempóban 15 perc alatt érek ki.
Setlist, próbára:

• Satyricon - K.I.N.G
• Motörhead - Ace of Spades
• Children of Bodom - Are you dead yet?
• Metallica - Master of puppets
• Rammstein - Links 1 2 3
• In Flames - Bullet Ride

King egész könnyű, de nincs jó hangom, meg az oké hogy itthon hallgatom és éneklek rá... próbateremben más lesz, főleg hogy a dob se olyan lesz, mert Lac egy LUSTA DISZNÓ :D
In Flames is oké nagyjából. Motörhead megy talán a legjobban... no majd meglátjuk.
Holnap Nikálom az Elm utcában tali lesz. Ami annyit tesz, hogy az évfolyamtársakkal megyünk félévek közt mindig biliárdozni. Most az Elem-utcába. Remélem sokan jönnek és jó lesz. Én meg gondolkozom, hogy kocsival kéne menni, hogy ne kelljen Lac-nál aludni már megint. Már leszakad a pofámról a bőr :D
Szombaton meg Zorall a Wigwamban. Azt is várom, pedig nem is értem miért vagyok képes kiadni 2000 Ft körül rá, ha ZP-ben mindig 100ftért élvezem. (Most az előbb valahogy sikerült egy pillanat alatt törölnöm az egész szöveget itt.. kicsit befostam, kijelölte az egészet és én meg nyomtam tovább a szöveget és felülírta... még jó hogy ha megnyomom a ctrl+z gombot akkor vissza tudok lépni.. huhhh)
Annyi minden kavarog a fejemben, de azért sem írom le :P Mert csak.

Remélem tetszettek a képek, az elsőt kivéve :D Állítólag a csaj 15 éves. most úgy őszintén.. az apja meg az anyja hol van ilyenkor? Még ha árva is durva :D Igaz itt vagyok 23 évesen 6 pc-vel. De ez nekem 2 év alatt gyűlt össze. Ráadásul egyet ki is vettem szemöldökből. Nagyon örülök, hogy nem jutott eszembe szúratni magamnak 18 éves korom előtt. Egy az hogy akkor még nem tetszett, a másik meg az hogy a suliban piszkáltak volna érte. És a pc-knek mindnek oka van. Nem csak azért csinálom mert tetszik. A szemöldök az egy kísérletezés volt, azt bevallhatom. Utána nagy elhatározás következett, amikor pár hónapra rá a nyelvem átszúrattam. Esküszöm nektek akkor valami megváltozott bennem. Abban a pillanatban, amikor éreztem a tűt áthaladni rajta. Felkiáltottam magamban, KI VAGYOK ÉN? Persze a válasz nem érkezik meg egyben... Majd 65 évesen megmondom, amikor vége lesz az életemnek... vagy ki tudja mikor. De Az is biztos egyelőre, hogy nem akarok sokkal tovább élni. Az ajkamba középre megint pár hónap után tettem csak. Majd 3 hónappal később az ajkamra a két szélére. Bevallom ez már soknak tűnik, de alakítgatom. A tüskéket lecseréltem karikákra és most a karikákat kisebb fekete karikákra. A nagy karikák meg lementek a mellbe. Kicsit érdekes, hogy akkor csináltattam a szívem fölé a bal oldalra a piercinget, amikor a legjobban fájt. Be kell valljam a jobb oldalra most egy hete kb azért csináltattam, mert fizikai fájdalmat akartam már a sok lelki után. Szerencsére megkaptam. Ez a szúrás fájt a legjobban, és simán megcsinálnám még akárhányszor. Csupán a pénztárcám ami akadályoz. No meg a józan eszem... (magamhoz viszonyítva józan)
Nos ennyit az újabb adag elmélkedésemről... A lecsó lassan elfogy.. igen lassan. És most az jár eszemben, Nudli hogy örülne neki ha adnék belőle :) Meg ha a husit kienném belőle, mert ő bizony vegetáriánus :) Én speciel nem tudnék élni hús nélkül, de az emberek különbözőek, és ki tudja lehet egyszer ez egészít ki majd minket :)
van 45 percem, ami inkább 30 és 15 perc sietés buszhoz. Úgyhogy Pááááá :)

csak úgy

Szeretem a South Parkot :D

Újabb unalmas karakterhalmaz a mai napomról

Hello!

Ma bementem Pestre, hogy találkozzam Rudyval, mert üzleteltünk egy videokártyát. Azóta már ennek segítségével látom mit írok a képernyőre. Kicsit megbuheráltam, hogy aktív ( ventilátoros) hűtése legyen. Elmentünk biliárdozni egy tök nyugis helyre. Jó volt kikapcsolódni. Elfelejteni az érzéseimet. Döntetlen lett a hat játszmával. Jók vagyunk. Csokiból éltem egészen ötig, aztán sütöttem magamnak tojást, de előtte jó sok füstölt szalonnát felaprítgattam és megpirítottam a zsírban. Sec-perc alatt befaltam. Elkezdtem filmet nézni, de abbahagytam és valamiért elkalandoztam neten olyan profil felé, ahova sűrűbben néznék, csak nem akarok idegesíteni senkit. Wááá megpróbálok nem róla írni :(
Végre minden rendben lenne. Hisz itthon nem cseszegetnek. A suli is rendben, és a koncertek is napirenden vannak. Szombaton Zorall a Wigwamban. A hely ahol megváltozott az "életem". Anno Rómeó Vérziken. Ahogy emlékszem dolgokra... magamba kéne néznem, már rég szükséges lenne, de csak undort látok magamtól. beleolvasgattam régi msn beszélgetésekbe is. Olyan egyszerűen és őszintén megkaptam, hogy nem vagyok jó. Nem vagyok való komoly kapcsolatra, nem tudok tartós érzéseket táplálni, ha ilyen hamar alakítok ki "ilyen amolyan" kapcsolatot. Hogy is érzem magam? Mint a hangyák a gatyában 2-ben a főszereplő srác, a balta, és a húsvágó deszka... persze a húst se felejtsük el... amitől meg kéne szabadulni.
De én egy nehezebb utat választok... meghagyom és úgy mondok majd nemet... bár ez mostanában annyira könnyen menne. Mivel mindenkiben Őt keresem, és senkiben nem találom. Nincs az a mosoly, nincs az a szerény hang, nincs benne Ő. Senkiben, ezért nem kell senki, sehogy semmire. No lám, megint itt vagyok, ebben az állapotban, ebben a helyzetben. Érzéseimről írok... talán egy teljesen privát naplóba kéne írni, mert így önsajnálkozásnak tűnhet. Van is önsajnálat, de az olyan leírhatatlan, hogy nem is próbálkozom vele.
Most itt ülök, Salvust hallgatok. Nem ismeritek, ez marad az én Salvusom, olyan rejtett erőket kapok most tőle, pedig ritkán hallgatom, de itt duruzsol a fülembe és arról énekel ami itt legbelül "van" (nincs).
Voltál már úgy, hogy órákon keresztül csak ültél és néztél magad elé? Nem most nem a főiskolai/egyetemi előadásokra gondolok. Nos velem előfordul, 2007. novembere óta. Túl régóta van ez így. csak mélyebbre ások. (ezt is Salvusból loptam most) Most a semmiből kéne új csodát teremtenem. Ez az lenne, ha újra önmagam lehetnék... Az az önmagam aki voltam pár éve. Emlékszem Andi féltékeny volt a tvben szereplő nőkre is. Olyannyira belémverte ezt, hogy azt vettem észre eltűnt az összes lánybarátom. Mindenkit szidott, akivel puszi viszonyban voltam. Eltoltam magamtól minden lányismerőst, és sajnos előfordult hogy valakivel már köszönő viszonyban sem vagyok. Szabad lettem, és azóta nem tudom mi van. Lassan kettő... kettő éve... két kibaszott éve, tíz ujjamon megszámolhatom a napokat amikor úgy éreztem hogy boldog vagyok. Na jó ez most önsajnálat. Kussolni kéne.
Gondolom észrevettétek már, hogy ez a blog nem másra van nekem, mint az elmélkedésre. Mert amikor nem írom le a posztjaimat nem elmélkedek... legalább is nem úgy hogy mélyen belémivódjon. Pl buszon... Népligettől indulok a Határ-út felé... megy a busz előre és én gondolatban kirepülök... be a lakótelepre azt az ismerős arcot keresve. Vagy sétálva a járdán. Bár fel tudnám adni, bár amnéziám lenne... de ez nem kívánságműsor. Úgy adódott az életben, hogy meg kellett tudnom... milyen a reménytelen szere... *-) szeretethiány. Most is hagyom hazudjak magamnak azzal hogy máshogy fogalmazok, és nem is a valót.
Arra jöttem rá hogy nem tudom ki vagyok... csak járok a világban, dobog alattam a bakancs és ez a legnagyobb örömem... de komolyan, mintha erősebb lennék... és nem látszódna hogy belül milyen gyenge is vagyok. Amikor Rá gondolok és arra, hogy mindez hiába... úgy zuhanok a mélybe, ahogy a leszakadó jégtömb a jéghegyről... és elmerülök lassan a fagyos tengerben, eltűnök a világban.
Minden bekezdéssel egy újabb hülye gondolat lesz úrrá rajtam... pl hogy mennyit érek? Ajj ez a kurva kérdőjel nagyon könnycseppes egy kérdőjel volt. Annyit érek, amennyit az mond rólam, aki nekem a minden. Ennyi.
Annak idején azt tanultam csak meg hogy legyen hosszú párkapcsolatom... és most semmi... az alap hiányzik... a kitartás. Nem becsültem meg, hogy Ő nem az a lány aki pár hónap msnezés után... egy kis összeveszés után, újra ír, azzal az ürüggyel, hogy velem álmodott és találkozni akar, de közben ott volt a másik pasi... és én vele találom magam egy ágyban két hét után. Nem becsültem meg azt benne, ami a lénye, az amiért annyira szép.
Akkor nem vártam a lehetségesre, amit persze nem hittem annyira, mert a kishitűségem nagy volt, mint mindig. És most itt vagyok és várok a lehetetlenre. Már az hogy lássam is annak tűnik. Elijesztem ezzel a sok siránkozással, nem hagyom így hogy barátok legyünk, pedig az is annyira jó lenne, de túlságosan szeretem :( Nem hagynám nyugton ezzel a "hülyeséggel". Azt hiszem ez mind azért is fáj még olyannyira, mert túl sok romantikus filmet nézek. a vége persze nekem vízesés mögött ugráló képekből áll, melyet a víz torzít, és elönt a forróság és kitőr belőlem a nyomást okozó kérdéshalmaz.

És most abbahagyom. Megoldás így nem lesz. Látni nem fogom, hisz hívtam gyáván... részegen... de nem kaptam választ ami azt a választ jelenti hogy nem. Nem leszek mesefigura sem, nem leszek mosolygó pálcika ember. Nem leszek költő, akit emlegetnek majd... "örökös depresszióban élt, és csak piciny mákosgubaversekben ontotta ki picit ezt az égető tompa érzést magából."

Kárpátia képek

ennyi. Elég rossz minőségűek lettek
Hotdog Csettaliról meg nem írok semmit :D Éjfélkor kb elhúzott mindenki. Telefonálhattam szegény bátyámnak, de bejött értem Pest szélére. Amúgy mindenki aranyos kedves és örülök, hogy elmentem :)
Pápá

Új fejlemények

Gyerekek! Nagy bejelenteni valóm van!

Képzeljétek nem egy katica van a szobámban ősz óta, hanem kettő :] Szerintem egy pár és együtt maradtak most is az ínséges időkben :] Mind a ketten kétpettyesek :]

Kedvesek nekem mert, nem mondom meg miért :)

No megyek készülődöm Unatkozdás Csettalira. Este nyolckor találkozunk a nyugatinál :] Remélem jó lesz és végre kikapcsolódom egy estére :]

Kárpátia is nagyon jó volt tegnap este. A koncert előtt volt Vesztergám Miklós. Ő tárogatózott, ez egy nagyon régi hangszer, és azon játszott. Fúvós. Melankolikus, szomorú hangja van. Verseket mondott és elmesélte a hangszer történetét. Számomra többet ért ez az előkoncert mint Kárpátia. Amíg a tárogató hangját hallottam az járt a fejemben, hogy el kellett volna hívni, hisz benne is él a hazaszeretet és biztosan élvezte volna Ő is. De kétlem hogy igen mondott volna az invitálásomra. De majd egyszer leszek olyan bátor.
Utána a koncerten végig első sorban, éneklős fényképezős... no azokat majd holnap osztom meg veletek, mert, de ha mégis itt lesznek akkor örüljetek, de most megyek pancsizni és hajat mosni.

Sziasztok :]

Csak egy újabb egyszerű helyzetjelentés

Szervusz(tok)! (ezt soha nem fogom megszokni, lehet a köszönést is hagyni kéne)

Először is jelentem belepiszkáltam a blogom sablonjába, hogy szélesebb legyen az egész, de így jobb lett szerintem. Ki kellett cserélnem a fejléc képet, de megoldva és büszke vagyok a nagy CSS tudásomra. (Amúgy 4-5 helyen pár 660 és hasonló nagyságú számot kellett 200-al megnövelnem)

Jelentem gyógyulgatok, de jó lenne egy szadista ide a közelembe aki néha játszadozna, hogy had fájjon, úgyis megérdemlem :P Örültem a mai hozzászólásainak, mert már tényleg egy olyan hülye paranoiám van, hogy azt hiszem hogy rettentően rászálltam :$ Pedig csak gondolatban *-) Anyut már nem sokkolja a látvány amikor félmeztelen mászkálok. Tegnap húgomnak is elmondtam... felhúzom a pólót, mert kérte mutassam... egyből fordul el, hogy jaaajjj ezt nem kellett volna :D
Tegnap rávettem, hogy három év halasztgatás után menjen csináltassa meg az orrpiercinget. Én kellettem csak hozzá, mondom neki elkísérlek. És ennyi. Most örül a feje, meg az enyém is.. mert most már nem csak én leszek szidva a vasak miatt. Igaz az övé épp hogy egy kis ékszer, de akkor is :P
Szóval emiatt voltam tegnap westendben, meg mentem be suliba beíratni jegyem, az utolsót :P Meg Sudokut fejtettem, és néztem hogy szenvednek a többiek vizsga előtt. Meg próbáltam őket megnyugtatni, hogy nem nehéz csak tudni kell... azt a kéztördelést látnotok kellett volna utána :P Még jó hogy nem az én kezem tördelték. Utána, mentem vissza westendbe, ugyanis egy leányzóval beszéltem meg találkozót. Niki egy nagyon kedves, aranyos, mosolygós leányzó. Van barátja, de mégis úgy érzete tudnia kell hogy élőben milyen vagyok. Én meg eleget tettem a kérésének. Tudni kell hogy msnen nagyon sokat beszélgettünk, mindenről. És megszerettem. találkoztunk és hattól kilencig beszélgettünk. Tetszik, hogy 17 éves létére van véleménye és értelmes is az a vélemény. család barátok, múlt, jelen, jövő is szóba került. No meg az is hogy legyünk barátok. Nem kell a lelkiismerete miatt sem aggódnia, szerintem normális hogy a barátja mellett tetszik neki más is, de nem mindegy kibe szerelmes. Teszem hozzá hogy két hete vannak együtt és nem szerelmes még, de képen láttam a barátját és csak néztem hogy akkor én miért érdeklem? No egy olyan dolog is van a fejemben amit lehet nem kéne leírni, mert akiről szól az olvassa a blogom :) De hát muszáj, hisz ez is hozzám tartozik. (Ne hidd azt Ildi hogy azért írom, hogy veled tudassam, csak azért írom mert ez való a blogba.) Észrevettem, hogy bárkivel beszélgetek, mindig előjön a téma a múltról és mindig megemlítem Őt. Húgomnak is, ha beszélgetünk, most Nikinek is... sajnáltam Őt kicsit, mert látszott a szemén, hogy irigyli Őt, amiért én úgy beszélek róla ahogy, és Ő meg hiába foglalt, és hiába pirult tőlem, szegényke zavarban volt, én mégis másról áradoztam. Ijesztő ahogy húgomnak is meséltem róla.
Amikor először jött felém szembe a népligeti aluljáróban és az a szerény lesütött szemű járás, közben az a szelíd mosoly, keskeny léptek... és még sorolhatnám. Ez persze akkor jutott eszembe, amikor pont ott sétáltunk húgommal az aluljáróban. No megint elkalandoztam, elnézést.
Furcsa napjaim vannak, sorban kapok leveleket azzal a témával, hogy milyen szép szemem van. Hát én örülök neki, meg minden, de ... á lényegtelen. Be is másolok ide egy kis részletet:

-----------------------------------------

Üzenőfal

	Igen igen.. azokkal a szemekkel látom a világot már ahogy másnapos lesz, kihányta már magából majd azt amitől megrészegült, de ez a jövő csak... és lehet nem így lesz. De most optimista voltam :)

borninflames (F/22)

ma 12:19

	nem nem nagy kérés már éjjel is meg akartam csinálni, csak elfelejtettem a neved... :S Basszus ezek a szemek... :)

nora.. (L/20)

ma 11:35

----------------------------------------

Már csak ilyen dolgok jutnak eszembe, ha dicsérnek. Mit válaszoljak már rá? Amúgy meg egy pillantás tőle, egy mosollyal ezerszer többet érne nekem. (álmok álmok kínzó álmok)

Nos ma este Kárpátia koncert Dabason. Szerencsére kocsival visz bátyám meg sok barát haver lesz. Kiéneklem magam, kitombolom magam. Aztán holnap, ami másnap lesz valószínűleg Unatkozdás HotDog csettali. Elmegyek már csak azért is hogy ne itthon üljek a seggemen és filozofálgassak. Sok virtuális haverral találkozhatok, és lehetnek személyes haverok is. No meg ott lesz Nuzy is akivel még szeptemberben találkoztam és jött velem az aktuális szemeszterhez kapcsolódó nyitó biliárdozásra az évfolyam társaimmal. Jó érzés, hogy tudok lányokkal úgy ellenni, mint a fiú barátaimmal. Igaz könnyebben beszélek az érzéseimről lányoknak, de akkor is jó, hogy még általánosban is, amikor magaviseletből osztályozott a tanár, akkor kikérdezte az osztálytársak véleményét és nagyon sok lány azt mondta hogy normális vagyok és jó velem beszélgetni. Vááá de jó, mindig eltérek másfele... no mindegy...

Üres béke
üressége

kitaszítja

mámoromból
szenvedélyem,
kiszakítja.
már dorombol
szende mélyen
alvó sötét
ketrecében,
rühessége
rácshoz csapja
már vakarja
sebes testem,
ólmos sörét
csapta sebbel
szabva reccsen.

tüskés bőrű
kenel fogja
lelkem régen
rút- vén őr ül
vicsorogva:
belé vésve
nagybetűkkel
Ő a Béke...

ne olvasd el, unalmas

Gyerekek, elfáradtam. Fáj a fájnivalóm, és drága is volt, de nekem tetszik. a Piercer már felajánlotta, hogy ha a szemöldökömbe két oldalra csináltatok akkor ad jócskán kedvezményt, mert mindig oda megyek :)
De nem lesz szemöldökbe. Egy számot hallgatok már tegnap este óta. Kedves blas3 barátom adta és megbabonázott a hölgy hangja. Midnattson - Desolation.
Négyszer estem, és nem fáj semmim, csak izomlázam lesz.
Előtte Balázzsal találkoztam Hősök terén és nagyon jót beszélgettünk. Azaz hogy Ő mesélt, nagyon rosszat, de már ő is nevetve mesélte a szakítását, és én is kénytelen voltam mert durva. Nem akarok ilyet így átélni :S Igyekeztünk egymásnak jó tanácsokat osztogatni.Valamint a sulit is dumáltuk... muszáj mert nehéz helyzetbe került.. választania kell melyik vizsgára menjen, mert egy időben lesz :S
Álmos vagyok, de ezt még le akartam írni, hogy emlékezzek erre a napra, nem azért hogy boldog-boldogtalan olvasson és megjegyezze magában, hogy ez kurva unalmas :D

Verset kellene írni az első énekhangról... Ki lehetett, és hogy kapta ezt a karizmát... Persze nem fogok, mert üres vagyok belül.. nincs értelme írni.

Pá

Na gyorsan, mert mindjárt megyek korcsolyázni Városligetbe, előtte meg Westend... nem nem plázázom. Csupán a pierszerhez megyek, ugyanis feszültség levezetésképp átszabatom magam.
Az eredményről majd kép lesz. Bár az arcomon nem lesz újabb lyuk már, az is biztos. De a szimmetria miatt kell egy új, és befejeztem :) A szám széléről ez a két nagy karika lentebb kerül :D
Fentre pedig két kisebb karika, és feketék. Már egyik oldalon ki is próbáltam, és sokkal kényelmesebb lesz. Remélhetőleg nem lesz olyan feltűnő, mint most. Őszintén szólva most nem is tetszik a szám.

Más. Ősz óta van nálam egy kétpettyes katicabogár. Mindig, amikor megtalálom a szoba egyes zugaiban eszembe jut valaki, aki nagyon szereti őket. Ezért sem raktam ki még, szegény elpusztulna. De amint tavaszodik, elengedem... remélhetőleg ezzel szimbolizálva, hogy Őt is elengedem. Persze vicces.. soha nem volt enyém. No de téma off.

Azt hiszem most ennyit akartam csak. Amúgy még az érdekes, hogy sokan mondogatják, hogy értékes vagyok... És a lelkem egyedien szép. Kár hogy én ebből semmit nem érzek.

Ja és köszönet a barátaimnak. Igaz hogy egyelőre csak itt megjegyzésben tudnak segíteni, de korcsolyázás közben biztos feledem majd a bajaim. Remélem én is tudok ennyit segíteni nekik amikor ők sem állnak a helyzet magaslatán... No de sietek mert megy a busz.

Jeah... egy heti fájdalom, csak most nem lesz aki próbálja megnyomni a mellem. Közvetlen szúrás után... Pedig csak ilyen fájdalommal könnyen élnék.

No pá. Ma is kiemoskodtam magam... bár már rohadtul unom ezt az emozást...

én meghalnék százszor, ha látnám a szemében a közönyt

Kezdem egy idézettel:

"Nem mutatom, de látszik rajtam,
Tagadom, de megsúgja ajkam.
Nem akarom, de nem tudok tenni ellene,
Remeg a testem, szememben könny,
Rejteném a jeleket, valahogy kellene,
De ostoba lelkem nyitott könyv."

Ezt én írtam, és van tovább is de az lényegtelen. Az utolsó sor a lényeg. legalább is a gondolatmenetem kezdetét illetően. Most mégis elemezzük ki a múltban írt soraimat a jelenre.

Most a költői eszközök hiánya és a rímek bajait mellőzöm. Nem mintha mostanában jobban írnék...
Szóval első két sor annyira igaz most is. hogy súgja meg az ajkam? Nekem remegni szokott, mint a testem... És a többin mit magyarázzak? Egyértelműen leírom azt ami történik velem. No, de az "ostoba lelkem nyitott könyv "az más.

Szeméttel teli utcasarkon áll egy telefonfülke. Rozsda díszítésű rajzokkal várja a következőt. Senki nem törődik vele, csak ha telefonálni kell, milyen jó hogy ott van. Mert van. Kész élmény felfedezni ebben az eldugott utcarészen. Érdekes, egyedi, és van benne egy telefonkönyv. A lelke ez a vastag, könnyű tömb. Bármikor fellapozhatod és megtudhatod a közel lévő emberek telefonszámait. Azonban sokan jönnek és csak úgy kitépik előle a lapokat, amire szükségük van. Majd hamarosan eldobják, és azok a lapok idővel semmivé lesznek. A telefonkönyv így karcsúsodik egyre jobban... egyre kevésbé lesz hasznos és így lesz egyre üresebb... és üresebb. A telefonfülke csak áll egy helyben, bizakodva beengedi az embereket és azok kihasználják, nem csak használják a lelkét, de meg is fosszák annak szépségétől, szép lassan megölik. A lelkem, ha létezik így lesz semmibb a semminél. Én vagyok a telefonfülke, és bizakodva engedem magamhoz az embereket. Tudom, hogy bánthatnak, de ilyennek születtem... elfogadom az embereket, igaz félve, nehogy meglopjanak, nehogy kitépjenek belőlem egy darabot. Ha mégis megteszik persze fáj, de már meglepődni nem tudok.

Ennyit a könyvről.

Elég depresszív a hangulatom újra. Elég nagy szégyen egy 22 éves embertől. De én inkább kiírom, ami fáj és ami bánt. Ma több pofont kaptam, szépen egymás után, pedig egész egyszerűen és jól indult a napom. Ezek persze relatívak, másnak lehet semmit nem jelentenének, de én - amint ez kitűnt - érzékeny ember vagyok.
Több napig ki volt írva msnen, hogy "Ha egyszer ebben a kurva életben szerelmes leszek, erre a számra szeretnék szeretkezni..." Ez a szám Hammerfalltól - Always will be című száma. Egyik kedves msn-es ismerősöm el is kérte ezt a számot, és én semmit nem sejtve odaadtam. Ma délután bejelentkezett, és nagy boldogan mesélte, hogy kipróbálta azt amit én írtam az üzenetben. Először fel sem fogtam... Majd viccesen megjegyeztem, hogy ellopta az álmom... Majd szép lassan tudatosult bennem, hogy ez kurvára nem vicces... Valóban ellopta, és még dicsekedett is vele, majd elkezdte ecsetelni, hogy persze más zenét is hallgattak miközben szeretkeztek a barátjával, de ez engem már mit érdekelt? Most az sem érdekel, ha olvas. Semmi nem érdekel. Ennyit arról, ha az ember ilyen naiv módon elárulja egy piciny részét a lelkének. Tudom én - talán - hogy nem akart megbántani, nem is haragszom rá. De akkor is. Először megkapom, hogy szerelmes, oké örülök, végre újra boldog. De eleve nem szokása elmondani kivel mikor és hogyan szexel. Nem tudom... fáj ez az egész...
Másik két pofon... nem is pofon, csak újabb elmélkedésre okot adó esemény inkább. Vizsgaidőszak kezdete óta, és még jócskán előtte se találkoztam senkivel... Amióta.... áhh lényegtelen nem emlegetem már... de az is úgy fáj... félek hogy... sz... értelmetlen is lenne kimondani. Hisz én nem vagyok képes erre az sz betűs dologra... bár ha a belső hangra hallgatok akkor... szólítanám és kérném hogy találkozzunk és beszélgetünk... de annyira félek, hogy meglátom a szemében azt a feltételezett közönyt, amit elképzelek... Ráadásul most is róla írok... így soha nem fogad magához, mint barátot... mert túl sokat adnék szívem szerint a szívemből. Elkanyarodtam... szóval rég nem találkoztam senkivel, és azért ismerkedtem kicsit újra neten, amit abba kénye hagynom. Végül is semmi rosszat nem csináltam, tetszettem valakinek képek alapján és felvettem msnre. Nagyon értelmes lány, imádom, ezt mondhatom,de fogalmam sincs hogy tetszene-e élőben, és ezt meg is mondtam neki. Imád is az őszinteségemért. De most pár napig nem volt és én már éreztem, hogy ő sem bírt várni, és a biztosra ment... ahogy én is tettem volna, így megismerkedett valakivel. Együtt vannak. Megérdemli, legyen boldog. Csak úgy sajnálom... mit is? mit is? Óhhh az őszinteségem, de jó hogy van... hát magamat. Hiába mondogatta, hogy ugyanúgy imád és tetszem neki, meg hogy úgysem tetszett volna nekem... újra érezhettem, hogy nem jó úton járok. A másik pofon.. hmmm nem is pofon,végül is jól érzem magam miatta. Ma egy lány felvett, de úgy hogy én a rajzait dicsértem, valóban nagyon tehetséges. Nos kiderült, hogy szakító félben van a barátjával és érezhetően flörtölt velem, msnen... uhh de szánalmas ezt így olvasnom... mintha virtuális térben élnék csak... pedig szinte... No mindegy. Addig addig dicsérgettük egymást, hogy már találkozón gondolkoztunk, de nekem közben jött a lelkizős hangulat... addig addig, hogy ráébresztettem, hogy ő a barátját még mindig szereti, így kérte hogy ne haragudjak, de ugyan mire haragudhatnék. Hát ennyi kb.
Én még mindig a múlton agyalok... túl sokat. Bár meg tudnék úgy változni ahogy kérte, bár újra kapnék bizalmat, de meg sem érdemlem. Ettől a szenvedéstől, majd jobban megbecsülöm azt, ha valaki bizalmába fogad.
Nem gondoltam volna, hogy annak idején három napnyi felelőtlen boldogságtól és évekre előre tervezéstől ennyi bajom lesz. De akkor elfelejtettem, a naivságom párnába fojtani.

Sokat fecsegek sok mások számára érthetetlen ügyekről. Olyan jó lenne tisztázni mindent. Magamban, Vele, de megszólítani sem merem. Annyira szeretném... de hiába.
Hibás vagyok a hülyeségem miatt. A kishitűségem, a naivságom, a könnyelműségem... Fájdalmat okoztam neki. Kinek boldogságot szerettem volna adni, de szavaival nem engedte... nem tartottam ki... elfogadtam hogy csak barátok... és azonnal úgy kezeltem, hogy elmondhatok neki bármit, nő ügyet, úgyse fájhat neki, hisz barátok vagyunk. Megért, velem boldog, velem bánatos. De még mindig kísért az az arckifejezése, amit csak egy hónappal később ismertem fel. Amikor elmondtam, hogy együtt voltam azzal a bizonyos másik lánnyal. Világ dőlt benne össze. Valószínűleg egy olyan világ, amelyben mi akár együtt, kézen fogva egymásra mosolyogva járhattuk volna azt a tervezett utat, melyet barátokként képzeletben már bejártunk. Fogunk mi még Tatabányára menni, megnézni a hatalmas turulmadár szobrát? Megyünk mi valaha együtt vidámparkba? Emlékszem úgy örült amikor említettem, hogy nyáron együtt kéne menni. Nézett le a földre, közben sétáltunk. Amikor említettem, felnézett felém és mosolygott a szeme, és az a gyönyörű szája is egy szép ívet vett. Mikor volt ez már? És mégsem tudom elfelejteni. Azóta nem kell senki. Csak néha hiszem hogy mégis.... de nem tévedek. De mit akarok? Nem filmekben élek, ahol 3 hónap után kiderül, hogy Ő is szeret, és csak azt várja hogy merjek lépni újra.

"Remeg a testem, szememben könny"

Remélem később elolvasva ezt a posztomat már csak mosolyogni fogok rajta... de a remény is csak álom mostanában. Mit tudott tenni velem Ő, hogy ennyi idő után vágyjam? amikor a barátságát elfogadtam, azt is csak úgy tudtam elérni, hogy kikapcsoltam mindent magamban, ami az érzelmekkel kapcsolatos. De így elfelejtettem azt is, hogy miatta nem tudok érezni... És most képes vagyok, de csak iránta... És mit érnek ezek a szavak? Semmit, hisz csak szavak.
Azt hiszem ez a fájdalom amit .... el sem hiszem hogy leírom... reménytelen szerelemnek hívnak :(

Itt van a belső hangom, kiabál, és látod hallgatok is rá picit... csak nézz fel pár sort... pedig tagadom hogy képes vagyok rá... Ha most hallgatnék a hangra és kérném Őt hogy találkozzunk, és ha bele is egyezne... én meghalnék százszor ha látnám a szemében a közönyt...

Azt hiszem ennyi, karakterkupac után, lehet hogy felesleges is kérni... de nem kérek hozzászólásokat. Csak ez a fájdalom szűnjön meg bármi módon. Ezt az egyet kérem. De ez nem is az olvasónak szól... Talán ez a bejegyzés most annyira én, hogy nem kellene megmutatni, úgyis csak fájni fog, az a sok kitépett lap...

Kétezer-nyolc január tizenhét

Üdv! Innen ahonnan írok.
Persze itthonról, csak nem adom meg az utca ház számot meg az irányító számot. Mert nincs kedvem. A sok rajongót széttépné a Linda.
Megmutatom, Ő az:

Utólagos szerkesztés: az udvar a miénk, apám sok sok kacatjával. Paraszt család, így érthető...

Lányka, és 3 éves azt hiszem. Bátyám nője amúgy. Én jobb szeretem a humanoid lányokat :] Azok közül is a szép fehér bőrűeket (igen most nézhetsz teljesen rasszistának, de én úgy értem, hogy a kreol bőrűeket se szeretem).
Izé... ja ma írtam meg elvileg az utolsó vizsgámat ebben a félévben. Úgy érzem jól sikerült, bár ha pár nap múlva itt egy anyázós poszt lesz, akkor nem lett jó.
A suli most egy ideig OFF. Sajnos holnapi Within Temptation koncertet ki kell hagynom, anyagi és munka okok miatt. Azonban, ha a vizsga megvan, akkor hétfőn korcsolyázós, új embereket megismerős és biliárdozós nap lesz. Remélem.
Előző posztomért elnézést... Szar lett... Én hülye felraktam pár irodalmi portálra a verseim közé. Alap, hogy a 7toronyban nem publikálták, digiTollon, meg nem szólnak hozzá, magyarul nem akarják megmondani hogy szar. Pár barát kommentálta, hogy egész jó ha prózának nézzük vagy hasonlók. Célom nem volt vele, kiírtam az érzéseimet. Akinek üzenetem megkapta, és reagált úgy ahogy, továbblépésen dolgozik az agy, a szív nem.
Nők OFF.
Január 25-én Dabason Kárpátia koncert, ott a helyem. Berúgás alap, ugyanis a tuti vizsga időszak vége. Aztán Február 5-én Kultiplexben egy utolsó buli... Gyöngyvér.
Akit érdekel, hogy milyen annak egy link: Gyöngyvér honlapja, letölthető zenékkel
nos a legtöbb dolgot, ami foglalkoztat OFF-oltam mára, úgyhogy most OFF-olom magam.

Szia(sztok)! (Azért van zárójelben a sztok, mert lehet hogy összesen egy ember olvassa végig :D)

remeg a testem nyaktól lábig

Gyurma arcomra vigyort formázok, kezemben a gitár játszani próbálok.
Transzformáljuk kicsit, száznyolcvan fok, megfordítom, s máris egy dob.
Nem vagyok zenész, beismerem, engem éltet a zene, nem én művelem.
Nem vagyok különleges ember, nem érek el semmit ezzel a szöveggel.
Rajzolok egy kőrt, és az tényleg az lesz, egy sima kőre, mint az azbeszt.
Túl mérnöki a művészetnek, ezt magad fajta soha nem emészted meg.
A szavakkal sem bánok úgy, ahogy kellene pengetni, mint a húrt.
A lantom így hamisan szól, a gondolati soromban mind csak araszol.

Csak sóhajtok egyet,
Piszkálom a hajamat,
Csak ülök görnyedten,
Megint piszkálom a hajam,
Majd gépelek pár sort,
Belenéztem a tükörbe,
Ráncolom a homlokom,
Tengerkékek a szemeim,
(Sírás után mindig)
Most az erek is megduzzadtak a szememben.
Mindig kócos vagyok,
De lehet csak engem zavar,
Kit zavarna még?
Hisz nem látok senkit mostanában.

Hogy legyek jobb?
Nem tökéletes, csak jobb?
Azért hogy értékes legyek számodra,
Azért hogy akarj, mert én akarlak.
Nem a tested, csak mindened.
Mondtam már, hogy imádom a szemeidnél a szép egyenes árkokat, amikor mosolyogsz?
Olyankor soha nem nézel a szemeimbe, és már nem is fogsz.
Nem láttuk egymás vagy két hónapja, és már nem is remélem.
Hazudtam,
azt játszom le a fejemben időnként, mi volna, ha véletlen összefutnánk?

taknyos az idő, csillog az aszfalton, amit termelt
olvadó bűz csapja orromat, ahogy a föld ereszti szagát
csöppennek a cseppek csendesen, kopog a cipőd
sietsz, merengve a göthös gondjaiddal, szemed lesütve
vigyázol a lépteidre, a most átkelő csúszómászókat irigyled
nincsenek gondjaik, nem sietnek a házukba, csak csúsznak
Kalimpál az órám, ütemezést abbahagyva testemben
Ébreszt, de kába vagyok még, a hajnal fénye vakít
Kókusz illat remeg a világomba át, tőled, rólad
Nem szeretem, de így nyugtat most, mert tőled van
Ha észreveszel átölelhetlek? Belenézhetek a szemeidbe?
Majd csak úgy szorítlak, hogy ne érezd a túlcsordulást bennem.
Kezelni fogom a hirtelen reményt, talán, de nem biztos.

csak képzelődöm, ennyi idő után is,
remeg a testem nyaktól lábig...

nem tudom mi lehetne a cím

Köszönjek? Nem tudom, még ki kellene forrni a teljes blogos formának? Lényegtelen.

Képzeld el, hogy nem vagy képes szeretni. Nem vagy képes senkit csodálni a lényéért. Senkit.
DE, és itt van a lényeg Képes vagy vágyni a szerelmet, elképzelni el tudod. Megvan a lány akiért képes lennél mindenre. Még szeretni is. De Ő mind a fejedben, és lehet már találkoztál vele az életben, csak szemet hunytál felette. Pedig ha becsukod a szemedet. Látod magad előtt a remegő szemeit. Felnéznek rád, csillog bennük a világ tükörképe, ahol minden elbújik az ő szeme fényében. A mozgása is csak rá vall, ahogy a fejét fordítja feléd, ahogy rád mosolyog. Ilyen csak a filmekben van, elmosódott lassított képen egy agyonsminkelt színésznővel... tévedés. Álmaimban, álmaidban is mosolyog vissza rád.
Egyszerre sóhajtunk egymásra, mosolyogva... egyszerre pislogva lassan, de mégis sietve nyitjuk újra a szemünket hogy elhiggyük, igen létezik, itt ül mellettem. Fogom a kezét. Fogja a kezemet.
Megszorítja, húz maga felé, majd abbahagyja. Nem mond semmit. csak mosolyog, titkot őrizve a szemében. Éreztem hogy hív azzal a mozdulattal, de nem hittem. Újra... Hevesen ver a szívem, akarom őt, ölelni, érezni, szorítson, vágyjon, szeressen, boldog legyen velem, együtt, egymásért, mindkettőnkért. Vonz magához, csak hagyom a testem engedelmeskedni, kedveskedve a szívemnek a lelkemnek.

Egyre közelebb érek a testéhez, a lelkéhez. Szinte érzem a levegő kipréselődik közülünk. Egymáshoz tartozunk. Ölel... Ölelem. Végre... nem nem nem, nem vége, Végre!
Boldog vagyok, boldog, szívünk hevesen dobog, ölel, szorít, szorítom magamhoz, a lelkemhez. Könnyes szemmel ránéz a könnyes szememre. Boldogság mossa őket, úszunk benne. Mosolyog rám. Táncolnak keringőzve a cseppek az arcán...
Azt mondja: - Nem akarok felébredni!
Azt mondom: - Nem akarok felébredni! - Öleljük egymás szorosan, eszünk ágában sincs elszakadni....




Majd felébredek...

Én kértelek. hogy képzeld el és elmerültem a saját képzeletemben. Képzeld el Te máshogy ez már az enyém. Az én álmom. De valójában nem tudok szeretni, nem találom azt ki, feladná értem a képességét, azt, hogy nem tud szeretni. Kétségbe ejt. Türelmetlen vagyok, és nem hiszem, hogy feloldódik bennem majd a szerelem, forogva az ereimben, szétáradva a lelkemben is.

Egy szilvszteri kép.. 3 nap után jöttem rá hogy ez milyen kép

Középen Blase bemutat.. kb ennyit tudok kivenni :D

Költözés - és helyzetjelentés

Üdv!

Meguntam, hogy a Hotdog kicseszett velem többször is, és úgy döntöttem, blogszolgáltatót váltok. Ennek azért még több oka is van. LD50-en sokan ajánlották ezt a cuccot, és legfőképpen az tetszik, hogy automatikusan ment. Ez nagyon fontos számomra.
Ugyanakkor igyekszem majd valahogy bevágni a HD-profilomba a legújabb postom, ezt még technikailag nem tudom hogy fogom megoldani, de majd ügyeskedem.
A posztjaim témái ugyanolyanok lesznek, mint eddig. Néha helyzet jelentés, siránkozás, boldogság és remélhetőleg, sok-sok egyre minőségibb iromány az én kicsi buta fejecskémből.

Hmm új oldal, talán illene be is mutatkoznom, ha esetleg új olvasóim lesznek, bár őszintén szólva, nem szándékozom a kedvükben járni. Csak azok fognak olvasni, akik ismernek, vagy még azok sem. Tehát Péter vagyok. Boo-nak becéznek vagy a BornInFlames nicknevem miatt borni-nak, amit annyira azért nem szeretek.
Nem: De, férfi (fogjuk rá)
Kor: 22 ('85.05.07.) - nem, ez nem telefon szám, ne reménykedj
Egyéb paraméterek: Alsónémedi, Budapesttől délre 10 km. Ez lenne a lakóhelyem. Magasságom 185 alatt, de bakanccsal annyi. Súly: 65-alatt (gebe, de bakanccsal több)
Szemem színe: kék-szürke-kékeszöld (szóval változó)

Elképzelhető lesz későbbiekben képpost is, ugyanis az utolsó bejegyzésem HD-n ilyen volt és bejön... mert gyors és kifejezhet sok mindent.


Kommenteket szeretem, kérdésekre válaszolok, anyázások jöhetnek, de nehéz velem vitatkozni.
Azon gondolkozom, hogy a helyesírást majd ne nézzétek, meg a gépelési hibákat sem... lusta vagyok javítgatni.

Helyzet jelentés: MEGVAN A SZIFTVER SZOGORLAT!!!! Ez a legfontosabb. Január harmadikán írtam meg 47 pontosra a 100-ból. Ez elégtelent jelent, azonban 7-én Szénási tanárúr reményt adott, amikor 2 darab pontot adott nekem, szerény személyem szerint azért jogosan. Azonban Tick tanárúr nagylelkűségét nem érdemeltem meg az ajándék két pontjával. De köszöntem, és meglett az 51 PONT.!!! *Még most is öröm rohamok törnek rá*

Aznap 4-es VIR vizsgát is tettem szóban. Egy vizsga maradt hátra. Számítógép Architektúrák (SzAR). 17-én lesz a vizsga. No ennyit a suliról. Társadalmi életet nem élek december közepe óta kb. Ez abban jelentkezett, hogy depressziós lettem. Jelentem életemben nem süllyedtem még ilyen mélyre (nem kell sajnálni). De szilveszterre elmúlt, lezárhattam mindent éjfélre, komolyan, pont klaffolt minden, el sem hiszem.
Most egy nagyon durva kijelentést teszek. IDEIGLENESEN boldog vagyok. Minden ideiglenes számomra.

Azt hiszem húzok vissza SZAR-t tanulni, azért előtte itt még beállítom az accountom.

Üdv a népnek!